Nagy Béla: Fradisták fényképalbuma. Ferencváros-Uruguay 3-2. Az 1929-es dél-amerikai túra története

Igaz, hogy Rióban a rendelkezésre álló rövid idő alatt autókon meglátogattuk a Fluminense pályát, de ott csak mutogattak nekünk és tréningről semmiféle formában nem lehetett szó.

Visszafelé gyalog sétáltunk át a városon. Délután 5 órakor indultunk tovább Sao Paulo felé, most már vonaton, amely pompás kávé- és banánültetvények között száguldott velünk, s bizony merőben más volt, mint amit odaát Európában megszoktunk. Rövid síkon való robogás után vonatunk kapaszkodni kezdett, hiszen Sao Paulo már 900 méterrel a tenger színe fölött fekszik. Nyolc óra tájban érkeztünk meg, ahol ezrekre menő tömeg várt ránk. Ott volt Sao Paulo minden épkézláb magyarja, s itteni konzulunk magyar ruhába öltözött kisgyerekek élén üdvözölt bennünket. Jó késő volt, mire a magyar expedíció ágyba kerülhetett, s másnap 10 óráig tartott az alvás. Délelőtt a Palestra Italia pályáján megtartottuk az első brazíliai tréninget. Csak egész könnyű mozgást végeztünk, hogy a merevség kijöjjön. Ebéd után a Dél-ameri'kai Magyar Hírlap szerkesztőségébe voltunk hivatalosak. A brazíliai magyarok ünnepnek tekintik a Ferencváros látogatását és a brazilok is igyekeznek velük együtt ünnepelni. Vasárnap délelőtt autókirándulást tettünk, egy magyar vendéglőben ebédeltünk, délután pedig meccsre mentünk. Leendő ellenfelünket, Sao Paulo válogatottját néztük meg. Amikor kiértünk a pályára, a 35 000 főnyi közönség őrült tapsa köszöntött, s noha még nem is játszottunk, majdnem annyit ünnepeltek, mintha mi lőttük volna a gólokat. Nagyon meglepett, de mit tagadjuk, jól esett, hogy a pályára lépő csapatok rendre odajöttek a mi páholyunkhoz, s úgy üdvözölték a tengerentúlról jött közép-európai csapatot. Estére egyik környékbeli magyar kolónia hívott meg. Itt is ünnepséget rendeztek tiszteletünkre. Egy iskolahelyiségben várt ránk egy csomó magyar ember, s annyian voltunk, hogy a padló nem is bírt el bennünket, egyik fele nagy ropogás közt beszakadt. Lett nagy ijedtség, szerencsére a fiúk nem veszítik el egykönnyen a fejüket, gyorsan nekiláttak, kisegítették a szorult helyzetben levőket, s szerencsésen megúszta a dolgot mindenki baj nélkül.

Egy óra hosszat voltunk kint, utána autóinkon visszarobogtunk Sao Pauló- ba, ahol azonnal aludni tértünk. A ma délelőtt szabad volt. A fiúk körülnéztek a városban. Ma délután azonban már komoly tréning lesz.

(Szedlacsik Ferenc túraleveléből —június 24.)

A sok ünneplés, a fogadtatások megmozgatták a brazíliai magyarság apraját nagyját. Voltak azonban olyanok is, akik nem juthatták a Ferencváros közelébe. Az okot a Sao Paulóban megjelenő „Űj Világ” június 22-i számában megjelent cikkből tudhatjuk meg:

NYÍLT LEVÉL A FERENCVÁROS FOOTBALL CSAPATÁHOZ

Mint régi ferencvárosi, szükségesnek tartom az alábbiakat kinyilatkoztatni. Önök vasárnap este egy ünnepélyen fognak réSzt venni. Erről az estélyről mi ki lettünk zárva, mert szorgalmas két kezű munkánk még nem gyümölcsözött nekünk annyit, hogy tiszteletünk és szeretetünk nyilvánítását 25$ 000-es engedélyhez és esetleg frakk kölcsönzési díjának a költségeivel köt10