Nagy Béla: Fradisták fényképalbuma. Ferencváros-Uruguay 3-2. Az 1929-es dél-amerikai túra története
hessük össze. Szívesen meghoznánk ezt az áldozatot, de minthogy a pénz nálunk a legkevesebb, a szó szoros értelemben véve, de annál nagyobb a lelkesedésünk, melyet lesz módjukban tapasztalni. A fenti összeg egy tanulatlan munkásnak 3 napi keresete, a kolónia zömét pedig ezek képezik. Ezt kérjük tisztelettel tekintetbe venni és rólunk alkotandó véleményüket ezen az alapon elbírálni. Ismételten üdvözöljük Önöket és szereplésükhöz sok szerencsét kívánunk, a mérkőzéseken ott leszünk mindannyian és hangosan fogunk jelt adni, és Önök tapasztalni fogják, hogy milyen nagy a magyar kolónia. Ezt sem adják ingyen, de erre már két hónapja spórolunk ... A BRAZIL ALLAM ELNÖKE IS MEGJELENIK A FERENCVÁROS ELSŐ DÉL-AMERIKAI MECCSEN Pénteken túracsapatunk vezetője, Szigeti Imre a magyar konzulnál tett tisztelgő látogatást, ekkor már kíméltük a fiúkat, akiknek programján szombatra semmi sem szerepelt. Teljes nyugalomban készülődnek a holnap délutáni meccsre. A mérkőzés iránti érdeklődés óráról órára nő. Az elővételben eladott jegyék már 40 000 körül járnak, úgy, hogy csapatunk oly nagyszámú közönség előtt játszik, amilyen előtt még sohasem. A mérkőzés fényét emeli az állam elnökének a meccsen való megjelenése. Számos értékes serieget tűztek ki a meccsre, a brazilok egyenesen nemzeti ünnepet csináltak a mérkőzésből, s elvárják, hogy csapatuk sikerrel állja meg a helyét a Ferencvárossal szemben. Csapatunknak minden tagja jól érzi magát, senkinek sincs semmiféle baja, mindenki egészséges, s éppen ezért bízunk, hogy az első meccsünkön megálljuk a helyünket. (Távirat — Sao Paulából, július 29-én) Ferencváros—Sao Pauló válogatott 2-1 június 30., Sao Paulo Negyed négy volt, amikor a pályára érkeztünk. A kép grandiózus. Minden hely el van már foglalva és a rendezőség éppen azon van, hogy a kapukat bezárja. A tömeg azonban nem ismer engedélyt, rendeletet, és úgy segít magán, ahogy tud. Elsodor mindent, áthágja a rendőrkordont, betöri a kapukat, s ezrével ugrál be a kíváncsi sereg a kerítésen. Mikorra a mérkőzés megkezdődik, legalább 50 000 koponya veszi körül a pályát. Ezzel a nézőszámmal minden eddigi rekordot megdöntöttünk. Öltözőnkbe nem engedünk be egyetlen idegent sem. Egy-két biztató szó, némi utasítás és felsorakozik a kivonuló csapat. Berkessy és Siflis hatalmas brazil lobogót visz elől, mögötte pedig minden játékos kezében kicsiny brazil zászlót lenget a szellő. A tribün elé fut a csapat, a két hatalmas zászlótartó magasra emelve meglengeti a brazil zászlót és felhangzik a háromszoros huj-huj — hajrá! Leírhatatlan ováció fogadja ezt az üdvözlést, mely után a két csapat olyan nagyméretű virágkosarat cserél, amekkorát még életemben nem láttam. A két kapitány sorsol. Nekünk jut a nap elleni oldal és feláll a csapat: Amsei—Takács I., Hungler—Lyka, Bu- kovi, Obitz—Táncos, Takács II., Turay, Toldi, Kohut, csere: Papp. Cavalliro de Vivo, a Palestra elnöke rúgja el a labdát középről és megindul 11
