Nagy Béla: Fradisták fényképalbuma 2. Potya. Egy élet megörökített pillanatai (Budapest, 1985)

Hol ült Potya először az edzői kispadon? (Igaz, akkor még csak kisszékek voltak az edzőknek, gyúróknak, vezetőknek ...)

Nos, természetesen a Ferencváros első profi bajnoki mérkőzésén, amelyet a Hungária körúti pályán rendeztek! Méghozzá a Hungária—Hakoah nemzetközi találkozó előmeccseként. A Fradi 6-2-re győzött, és a Nemzeti Sportban így jelent meg az első hivatalos edzői nyilatkozat:

„Tóth István, a Ferencváros trénere: — Az eredmény nagyon szép ugyan, a csapattal azonban még nem vagyok megelégedve. Nem az az összeforrott együttes még, amilyennek egy hónap múlva szeretném látni. Az I. félidőben a hirtelen bekapott gól és a 33-asok fiataljainak lelkesedése kissé idegessé tette a csapatot. A II. félidőben sikerült ettől megszabadulni, és így ennek és nagyobb rutinunknak köszönhetjük a fölényes győzelmet. ”

Mattanovich Béla írta egyik cikkében: — Még 1926-ban volt. Akkor lettem belső munkatárs a Nemzeti Sportnál. Kiküldtek a Ferencváros edzésére: csináljak riportot az edzővel, aki az előző bajnokságban még a csapat játékosa volt. Az edző 1926-ban 35. évét taposta. Fiatal ember, de már akkor nagy tekintélyű. Jómagam még csak 19 éves . .. Szinte félve adtam elő kérésemet: szeretnék vele hosszabban beszélgetni. Rendkívül szívélyesen mondta:

— Állok rendelkezésére... Az edzés után a lakásomon.

Együtt mentünk a lakására. A VII. kerületben lakott, ha jól emlékszem, a Peterdy utcában. Kis lakásban.

— Egy kis türelmet kérek — mondta, és leültetett.

Tíz perc múlva visszajött:

— Fel kellett jegyeznem, hogy a játékosok közül ki milyen és mennyit végzett az edzésen. Ezt mindig megteszem, s amikor a következő edzésre megyek, akkor előbb megnézem ki miben van elmaradva és így

tovább .. . Parancsoljon, most már rendelkezésére állok.

Ez volt Tóth István. A zöld-fehérek első szerződtetett edzője.”

Most fia, dr. Tóth István emlékezzék apjára:

— Igen, ezekre az időkre már én is jól emlékszem. Sőt a korábbi évekre is. Apámnak az FTC volt a mindene. Amikor a frontszolgálat után Brüll Alfréd segítségével leszerelt, az MTK-ban mindent megkapott volna. Bár megélhetési problémákkal küszködött, nem hagyta cserben a csapatot. Akkor Blummal, Patakival, Takács I-el ők, az öregek mentették meg a klubot, nehogy az a középszerűségbe süllyedjen. Később apám tudatosan készült az edzői pályára. Igaz, ebben befolyásolta az első nagy világégés is. Mérnöki tanulmányait, amelyet egy erdélyi rokon anyagi segítségével végzett, kénytelen volt abbahagyni. Ekkor érlelődött meg benne, hogy edző lesz. Tervszerűen képezte magát. A magyar, angol, német és olasz szakirodalom mellett nagy súlyt fektetett elméleti megalapozottságára és különösen a pedagógiai, pszichológiai, orvosi tudományokból merített sokat.

Gyakorlatban pedig — az egyesület engedélyével — kis csapatoknál kísérletezte ki a tanultakat. Ő hozta fel pl. a huszas évek elején a MÁVDAC elődjét. Mikor a Ferencváros edzőségét elvállalta már kész koncepciója volt.

Most pedig egy korabeli nyilatkozatával „beszéljen” a főszereplő, Tóth Potya István:

— A ferencvárosi proficsapat szervezésénél igyekeztem az ízlésemnek megfelelő olyan csapatot összehozni, amelyben a fiúk az én futballmentalitásomat magukévá tudják tenni. Kerestem bennük a futballtudást, de ezzel kapcsolatban megkívántam, hogy a győzni akarás és a klub iránti ragaszkodás minden körülmények között meglegyen. Mert a klubszeretet és lelkesedés na31