Nagy Béla: Fradisták fényképalbuma 2. Potya. Egy élet megörökített pillanatai (Budapest, 1985)

gyón fontos tényezői az eredményes mun­kának. Hogy ezt átplántálnom sikerült, roppant sokat segített. Ebben Blum Zoli és Pataki Mihály barátom sokat segítettek, akiknek a magam és az egyesület nevében a legőszintébb köszönettel tartozom. A csapat a kezembe került, a munkám biztosan, szisztematikusan haladt előre, s a csapat úgy jött bele a játékba, ahogyan azt magamnak előre kikalkuláltam. Tudom és világosan látom, hogy a mai csapatunknak is vannak hibái és éppen arra törekszem, hogy azokat teljesen lecsiszoljam. Olyan Ferencvárost akarok összehozni, amely ne csak bajnok legyen, hanem egyúttal helyre­állítsa a magyar válogatott csapat és a ma­gyar futballsport megtépázott hírnevét is. Fél év elteltével — egy győztes örökrang­adó után — Potya szavaiból érződik a jól végzett munka öröme: — Büszke megelégedéssel állapítom meg, hogy most már többéves munkámnak megvan az eredménye. Nehéz munka volt, de megérte a fáradságot. Különösen a csa­társor tetszett. Mióta a Ferencváros egyik győzelmét a másik után aratja, sokan ost­romolnak az én tréningmódszerem iránt. Pedig a labdatréning nálam is úgy megy több-kevesebb különbséggel, mint másutt. Az én módszerem sikerét annak tulajdoní­tom, hogy én már a kezdet kezdetén arra törekedtem, hogy megfelelő tanácsokkal és figyelmeztetésekkel megteremtsem a csapat lelki egységét. A csapat egyes tagjainak a lelki előkészítése is fontos, de ennél is fon­tosabb, hogy az egész csapatnak jó legyen a hangulata, a szelleme. Baráti összhang és nem az előírásokon alapuló, hanem min­denkiből önmagából kiinduló fegyelem, ez a két alkotóeleme egy csapat kifogástalan lelkiállapotának. Ezt kell tudni megterem­teni, és akkor a többi már magától megy. Ami a voltaképpeni tréninget illeti, itt a legfontosabb elvem az egyéni bánásmód. Mindenkit különleges képességeinek és egyéni tulajdonságainak megfelelően kell kezelni. Tóth Potya edzői éleslátását ezek után nem kell hangsúlyozni. Ne feledjük, ezek a megállapítások 1927-ben hangzottak el! Nem csoda, hogy ez az ember képes volt mindezeken felül még kollégáinak is segíte­ni, tanait terjeszteni. Tóth Potya volt az, aki létrehozta az első magyar Trénerkollégiu­mot, a magyar edzők első hivatalos fóru­mát ... Dr. Tóth István apja edzésmódszereiről ezeket mondta: — Edzésein, amelyeket egymásra épülő folyamatnak tekintett és mérnöki pontos­sággal előre megtervezett, egyforma súlyt kapott a technika, a taktika és az erőnlét, valamint az akarati, lelki felkészítés. Ő al­kalmazta először az edzéseken a tornát, a különféle segédeszközöket és a kiegészítő sportokat is. Nem ismerte a kötött poszto­kat, mindenkinek azt kellett játszani, ahová a játék ritmusa sodorta. Ezért a csapat, mint jól olajozott szerkezet működött, ál­landóan mozgásban volt és bírta erővel. Ehhez igyekezett minél több játékost fel­kutatni és nevelni. 1927. december 4-én a Radius moziban tartották az első magyar sportfilmbemuta­tót. Ennek egyik részét a Ferencváros csa­patának edzésjelenetei adták. Potya és fra- dista fiai így a hazai sportfilmgyártás első lépésénél megörökítést nyertek . .. Bár az 1929-es dél-amerikai túráról ké­szült volna film. Ezeket a híres eseménye­ket — köztük a legnagyobb sikert jelentő Ferencváros—Uruguay 3-2! — csak egy­két fénykép és a résztvevők levelei, cikkei alapján eleveníthetjük fel. Erről a híres tú­ráról — amely könyvsorozatunkban már megjelent — most csak egy rövid, Tóth Po­tya által írt levélrészletet idézünk: „Negyed négy volt, amikor a pályára érkeztünk. A kép grandiózus. Minden hely foglalt és a rendezőség éppen azon van, hogy a kapu­32

Next

/
Thumbnails
Contents