Nagy Béla: Fradi futballkönyv (Budapest, 1985)
Három évtized Fradi-„fuvarosa”
— Befejezésül egy 1981-es eset. Az FTC Kaposváron játszotta emlékezetes bajnokságának utolsó mérkőzését. Nyilasit már „aranycipős” labdarúgóként ünnepelték, ám, mint később kiderült, egy bolgár csatár egy találattal megelőzte. De mi történt volna, ha Nyilasi még egy gólt szerez? Mert erre volt is lehetősége! A 32. percben a szurkolók nem akartak hinni a szemüknek. A gólhelyzetbe kerülő Nyilasi után egy rendőrtől elszabadult kutya futott és valósággal „leszerelte” a kitörő Nyilasit. Nagy derültség volt a pályán és a nézőtéren egyaránt. Pedig lehet, hogy HA ez az eset nincs, Nyilasi „aranycipős” játékos ... Minden másként történt volna, ha... De a HA elmaradt, így a történtek megváltoztathatatlanul élnek a sport világában. FRADI „FUVAROSA" A begördülő klubautóbuszok kedves színfoltjai a pályák mérkőzés előtti arculatának. Medgyesi Lajos, a mi autóbuszvezetőnk pontosan három évtizede ül a volánnál és viszi a labdarúgókat az éppen esedékes mérkőzésekre. Három évtized! Stílszerűen a Fradi-hagyományokhoz, nálunk a gépkocsivezető is „listavezető”, hiszen nincs az NB I-ben még egy ilyen „volán-veterán”, aki egyesülete autóbuszát ilyen hosszú ideje kormányozná... — Emlékszel még az első autóbuszra? — Természetesen. Drapp színű Ikarus volt, amelyet a gyár tanműhelyében csináltak, kimondottan a Kinizsi részére. Nagyon szerettem vele járni. — A mostani sorrendben hányadik kocsid? — A hatodik... — Ez összesen harminc év alatt hány kilométert jelent? — Egymilliót! Lekopogom, hogy ez balesetmentes egymillió kilométert jelent... — Az első kilométereken hogy fogadtak a hajdani játékosok? — Cukkolgattak, de aztán igyekeztem tekintélyt szerezni magamnak. Ez egy este az ÉDOSZ-ban sikerült. Vacsorázni vittem a csapatot, a szűk udvarba még előre is nehéz volt beállni. Dalnoki Jenő gúnyosan megjegyezte: „Kíváncsi vagyok, hogyan jön ki innen hátrafelé?” Meghallottam, és csak ennyit mond219
