Nagy Béla: Toldi Géza. A Fradi szív és szellem megtestesítője (Budapest, 1984)
Aztán a 64. percben Táncos szögletrúgását Toldi fejeli, a kapus ököllel gyertyába üti, közben hanyattesik és estében rúgja ki a labdát! Táncos azonban újra középre ad, Sárosi fejétől Toldi lábára csúszik a labda és Géza közelről a bal sarokba helyezi a labdát. A 84. percben „Toldi előtt teljesen szabad az út és ő a régi tank-stílusban robog a keresztlabdára és bombaerős, lapos fejese védhetetlenül vágódik a háló jobb oldalába!" Négy perccel a befejezés előtt megszületik az a Toldi gól is, amely a továbbjutást jelentette! A sípszó után a közönség betódult a pályára, Toldit felemelik és vállukon viszik az öltözőbe. . . Székely Mihály, világhírű operaénekesünk nyaralását hagyta ott, hogy a mérkőzést megnézze. A győzelem után lelkesen hangoztatta: — Toldiért érdemes volt 200 kilométert utaznom! Az olasz edzőnek jó megérzése volt, tudta, hogy kitől kell tartani — mert amikor megérkeztek, az első kérdése ez volt: — Játszik-e Toldi? És Toldi játszott! Mégpedig úgy, hogy mindenkit bámulatba ejtett. A Ferencváros az ő játékával jutott a KK döntőbe. Valamennyi olasz véleménye ez volt a mérkőzés végén: — Toldi szíve vert meg bennünket... A Bologna edzője ezt modta: — Csodálatos! Ennyi erőnléti hátránnyal győzelemre vinni egy csapatot.. . S mindezt Toldi Géza öklömnyi szíve tette. Bebizonyította, hogy ha akarjuk, az az aránylag parányi szív óriási is tud lenni. . . Tóth Potya a régi edző is áradozott: — Hiába, Toldi Géza még ma is nélkülözhetetlen. Toldi szívét többre becsülöm, mint sok más játékos technikai tudását. A szurkolók is így érezték. Toldinak ugyanis olyan ajándékot adtak, mint előtte és utána senkinek. Zöldfehér ólomkristály serleg, bevésve a következő szöveggel: EMLÉKÜL TOLDI GÉZÁNAK - Ferencváros- Bologna 4—1 1939. VII. 16. — Mikor és hogyan kaptad meg a szurkolóktól ezt a gyönyörű trófeát? — A Bologna meccs utáni első edzésen nagyon jó hangulat volt, játékostársaim kedvesen, vidáman di- csérgettek. Ebbe a jó hangulatba érkezett egy szurkolói „delegáció", akik néhány kedves szó kíséretében adták át ezt a gyönyörű zöld-fehér ólomkristály serleget. Nagyon megörvendeztettek és végtelenül jólesett a kedvességük, bizony meghatódtam. — A meccs utáni örömteli hangulatban iselérzéke- nyültél? — Nagyon, de nagyon boldog voltam. Sírtunk az autóban — legalább is a feleségem. Én meg nevettem, úgy tettem, mintha nevetnék, de az öröm könnyei az én szememben is ott csillogtak. Közben a feleségem szemét törölgettem és kérleltem: Ne sírjon hát, mert én is sírok! Kinek köszönhető? Amikor a játékvezető a Ferencváros—Bologna (4—1) mérkőzés végét jelezte, az egyik néző felkiáltott: — Uraim! Ezt a győzelmet Kiszelynek köszönhetjük. — Tessék? — Igen. Mert, ha Kiszely nem sérül meg és játszik, akkor Toldi nem kerül a csapatba — és ugye akkor nem tud négy gólt rúgni a Bolognának. . . Az olaszok Toldiról Az II Littoriale lap így írt Gézáról: — Toldi Gézától sok tekintetben féltünk, de ezúttal meg kellett győződnünk, hogy a sportszerűen viselkedő csatárnak csak a bombáitól kellett tartanunk. De azoktól aztán nagyon! A La Stampa többek között kiemelte: ,A Ferencvárosnak még volt ideje, hogy a bolognai tanulságokat hazai gólokra és továbbjutásra váltsa. A Ferencváros ezúttal egyet jelentett Toldival." Kórházban — Jó ember magának sérve van! Mit emelt? — Toldit a Ferencváros—Bologna mérkőzés után... * A FERENCVÁROS-BOLOGNA MÉRKŐZÉS UTÁN 23 NAPPAL A SZURKOLÓK DÖBBENTEN OLVASTÁK AZ ÚJSÁGOK CÍMOLDALÁN: „TOLDI GÉZA FELMONDOTT A FERENCVÁROSNAK!" — 1939 nyarán azt mondtam a vezetőknek, hogy nekem többé nem kell prémium, hanem adjanak inkább bizonyos havi fizetést. No, meg azt kértem, hogy engedjék el az előlegemet. Nem is volt olyan nagy összeg. Egy darabig folyt is a vita. Aztán a Ferencváros elnökével való beszélgetésem alkalmával megegyeztem, hogy maradok a Ferencvárosban, mert belátom, hogy a klub nincs olyan anyagi viszonyok között, hogy kívánságomat teljesíteni tudja. Erre az elnök úr kijelentette, hogy ezt a beszélgetést tolmácsolni fogja a Ferencváros sportbizottságának és a döntésről értesíteni fog engem. Másnap aztán Kemenessy Sándor felhívott telefonon, és közölte velem, hogy a sportbizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a jövőben nem számítanak a játékomra. Ez a valóság, így történt. Az elutasító szót a Ferencváros vezetői mondták ki. Távoznom kellett! Elküldték.. . 60
