Nagy Béla: Toldi Géza. A Fradi szív és szellem megtestesítője (Budapest, 1984)
A leitámadt Toldi Gézával kiverte a Ferenváros a Bolognát a KK-ből! Ferencváros—Bologna 4:1 (1:1) — Saját tudósítónktól. — Vasárnap, ha leheteégea, még pokolibb hőségben ée még izgalmasabb változatban Ismétlődött meg a szombati csodálaton fut- halldélután: aa elad félidőben gyatrán ját- szó magyar csapat a második részben aa agára találva: elsöpörte ellenfelét és bli- tositóttá a döntöbejutását. A csekély különbség cask abban nyilvánult nef, hogy a Ferencváros azonnal támadólag lépett fel és a közönség ujjongó örofurivalgása közepette már a második percben Ferrari hálójában táncol a labda: Toldi, mint a szélvész, pillanatok alatt az olasz hátvédek mögött termett és koséiról a kapuba sodorta a bőrt... l.-9-ra vezetett a Fradi! Még 88 perc volt hátra és Oyetvai máris szélvészként száguldozott a balszélen az dass kapu télé. »Te iá Itten, ml lett még Uttl< — mondogatták egymásnak a Fradi-szurkolók ... de aztán fokozatosan elhalkult a biztatás, alábbhagyott a lelkesedés, mert Bologna feketepiros trikóé Játékosai egyre Jobban magukra találva, félelmeiét biztonsággal kezdték kipasszolgatni a ferenevdroti védőket és egyre több veszélyes helyzetet hoztak össze Háda kapuja előtt... Még jobban fellelkesültek az olaszok, amikor Sáros! ismét »kihagyta* a lassan már-már »hagyományossá« váló olaszok ellent 11-esét éa a gyengén helyesett lövését Ferrari kiütötte. A vérfagyasztó olasa »dekásáz* a kapunk előtt, -a kétségbeejtő védelmi hibák, at általános fejevetztett kapkodás és mindennek megkoronázásául Puricelli kötéli egyenlítő gólja: mind-mind azt látszottak mutatni, hogy Itália hirez bajnokcsapata atmds kiveri a zöld-fehéreket... A második félidőben azután elhalgattak a kétkedők és gúnyolódók. El kellett hal- gatnáok, mert mint a múltban már annyiszor, a végveszély pillanataiban, megint feltimadt a legendát »Fradi-szív«, azaz őség Inkább Toldi Oéza kemény, harcos szive és minden erejét, minden utolsó csepp energiáját s küzdelembe dobva megfordította s már elveszettnek látszott mérkőzés sorsát A közönség. Ütvén Toldi Géza hősies küzdelmét önfeledten biztatja régenlátott kedvencét amikor pedig a sorozatos zöld-fehér támadások befejezéseképpen a XMk percben közelről beteszi a Fradi második gólját helyéről felállva percekig tombolva ünnepli és az egéas SS.MO főnyi közönség, mint egy ember ordítja kórusban: »Oéza!... Oéza!.. Géza!..« Ét Toldi Oéza küzd. küzd, fdradhatatla- mit, emyedetlenül tovább! Azután Jön a felejthetetlen 40-ik perc, amikor a Gésa közelről befejelte az egyenlítést Jelentő S-ik gólt és Jött z 41-lk pere, amikor belőtte z továbbjutást Jelentő 4-iket és — a közönség egyszerűen »megörült*! Ismeretlen emberek egymás nyakába borulva, érthetetlen, ar ti hálátlan szó- tagokat üvöltöttek, elegáns hölgyek boldogan sikoltoztak, kalapok repültek z levegőbe éa az egész, óriási emberkaréj egyet- fea Ujjongó, kiabáló, rikoltozó. hadonászó, gesztikuláló vad káosszá változott. Ilyen óriási, túláradó örömet, ilyen mámoros boldogságot már nagyon-nagyon régen nem láttak a Fradi-pálya Ü> öreg tribünjei! AsmUn az örömmámorban úszó közönség, mint szombaton is. beözönlött z pályára és a vállaló vitte ki a nap diadalmas hősét, a »feltámadt« Toldi Gézát 59 V
