Nagy Béla: Toldi Géza. A Fradi szív és szellem megtestesítője (Budapest, 1984)

kirándulás. Végigjátszottam a mérkőzést és néha, ha erősen rúgtam a jobb lábammal a labdába, akkor éreztem, hogy komolyan fáj. Hétfőre ottmaradtam, teniszezni mentünk, több orvos volt velünk. Panaszkodtam és erre megröntgeneztek. Törés — mondták a vizsgálat után. Ezután feljöttem Pestre, itt Kreisz dr. is megröntgenezte, s utána megmutatta a felvételt: törés.

Toldi azután beszélt Sindelarról, aki azt mondta, hogy tíz nap múlva újra Pestre jön filmezni. A műterembe, Neki — mármint Toldinak — is ki kell mennie. ..

— Ki is megyek innen hamarosan — mondja Toldi. Vasárnap kint leszek a mérkőzésen. Talán a Lazio ellen már játszhatom is. . ."

— Milyen filmben szerepeltél Sindelarral, az osztrák „csodacsatárral"?

— 3—1 a szerelem javára — ez volt az osztrák-magyar kooprodukcióban készült film címe. Az osztrák változatban Sindelar, a magyarban én játszottam. Nem sportjelenetünk volt, csónakáztunk a Balatonon, meg egy-két kis jelenetben voltunk érdekeltek. Szép pénzt kaptunk a filmezésért, na és közben nyaraltunk.

*

Különös ember az a Toldi Géza. Benne például semmi humorérzék nincs. Komolyan vesz mindent a világon: sértést, gáncsot, játékvezetői tévedést és kötelességet egyaránt. Az a tény, hogy a kötelességeit is komolyan veszi, elég ahhoz, hogy a zűrzavaros képből, amelyet Toldiról alkot a közönség, végül mégis mindig derék, rokonszenves és tiszteletreméltó portré bontakozzék ki. Mert mi különbözteti meg a jellemes embertől a jellemtelen embert? Az az egyszerű tény, hogy a jellemes ember komolyan veszi kötelességeit, a jellemtelen nem.

Toldi Géza kilép a pályára. Hol közbizalom kíséri, hol nem. De az ő számára ez a lépés azt jelenti, hogy bizonyos kötelességet kell teljesíteni. Minél nagyobb a mérkőzés fontossága, annál komolyabb a kötelesség. Ezért van az, hogy Toldi a nagy mérkőzéseken mindig jobban játszik, mint mondjuk a Budai 11 ellen.

Toldi úgy él a köztudatban, mint a hölgyek ideálja. Hasonlították már torreádorhoz és nápolyi énekeshez. Pedig valóságban — adóhivatalnok. Benne is erősen kifejlődött a családi élet szeretete: egyszer megjelent édesanyja lakásán az adóhivatal névében: foglalni. Csak azért, hogy jól megnevettesse az édesanyját. . .

Mindezeket Aszlányi Károly, a népszerű író, a Sporthírlap tudósítója, a Ferencváros egyik legnagyobb közismert szurkolója írta Toldi Gézáról.

— Milyen volt a kapcsolatod Aszlányival? Mesélj róla.

— Az Aszlányi, a Feleki és a Virág család sok vidéki mérkőzésre elkísérte a csapatot — így jó barátság alakult ki közöttünk. A magánéletben is sokat találkoztunk, beszélgettünk, szórakoztunk. Aszlányi is jó humorú, kedves fiatalember volt, aki élt halt a Fe46

rencvárosért. Rengeteg jó cikket írt a Fradiról, rólunk játékosokról. Aszlányi egyébként a motorbiciklimen tanult meg vezetni, én készítettem fel a vizsgára. Megdöbbenve láttam, hogy az addig kitűnően motorozó Aszlányi a vizsgán egy rossz mozdulat következtében felborult! Nagy rábeszélésemre mégis megkapta a jogosítványt. Később a kis olasz autók őt is meghódították — gépkocsivezetésből is levizsgázott — és a vadonatúj autóval érte a végzetes szerencsétlenség. Feleségével felvidéki riportkörútra ment és Dorog környékén valakit kikerülve egy fának rohant. Halála nagy megdöbbenést keltett. Az irodalmi és társadalmi életen kívül az Ferencváros gyászolta híres íróját. Mindössze 31 éves volt. ..

*

A Lazio elleni két KK döntőn a Ferencváros is, Toldi is nagyszerűen helytállt. Az Üllői úton 4—2-re, Rómában 5—4-re győztek a zöld-fehérek! A két döntőn a gólok zömét Sárosi szerezte: Pesten is Rómában is 3—3 gólt lőtt! Toldi is igazságosan elosztotta, mindkét meccsen rúgott egyet-egyet. A római mérkőzés volt az érdekesebb, izgalmasabb. 2—1-es Fradi vezetés után három Piola gól következett, és a mérkőzés kritikus szakaszához érkezett. A 40. percben azonban ismét a ferencvárosiak örvendhettek: „Sárosi labdájával Kemény szalad el. Túl erősen küldi be a szélső a labdát, Táncos éri el. Először úgy látszik, mintha vezetni akarná, ezzel becsapja Milánót is, betálal a jobbra húzódott Toldi elé, s az összekötő 15 méterről nem is túl nagy erővel, de annál inkább helyezve fél magas lövéssel küldi a hálóba a Ferencváros harmadik gólját!"

Ezután feljött a Fradi és Háda bravúrját követően — kivédett egy tizenegyest! — a fradisták még a győzelmet is megszerezték!

A KK 1937. évi nyertese tehát a Ferencváros volt. És a három legjobb góllövő közül kettő magyar, — ferencvárosi futballista volt: 1. Sárosi 12 gól, 2. Piola 11 gól, 3. Toldi 8 gól! A győztesek, a nagyszerű siker részesei diadalmenetben tértek haza. ,A Déli pályaudvar máskor oly csendes környéke alaposan megváltozott kedden este: a Ferencvárost várták a budapesti szurkolók. Az érkezési csarnokot zászlókkal díszítették fel, megafonokat helyeztek el, hogy a kinntrekedt szurkolók is hallhassák a beszédeket. Negyed 11 után már mozdulni sem lehetett a peronon. Van vagy 2000 ember bent és legalább ugyanennyi kint.

10 óra 42 perckor befut a vonat. A Hajrá Fradi kiáltás egészen elnyomja a zenekart. A sokezer torok tombolva kiált, ünnepelA beszédek hosszú sora után Sárosi köszönte meg az ünnepélyes fogadtatást. Percekig zúgott az ünnepléstől a csarnok, majd Toldit köszöntötték a szurkolók és zúgott a Géza! Géza! kiáltás. Az éjféli ünnepség a Himnusz eléneklésével ért véget.

— Ezek az egykori ünneplések milyen nyomot hagytak benned? Beszéltetek ti például erről a fogadtatásról évek múlva is? Amikor később külföldön éltél