Nagy Béla: Toldi Géza. A Fradi szív és szellem megtestesítője (Budapest, 1984)

A válogatottban a Déli pályaudvaron tiszteletedre énekelt Himnusz — füledbe csengett? — Mindig meghatottan álltam a Himnusz akkord­jainál. Megfoghatatlan érzés kerített hatalmába akár­hányszor hallottam. A hazától távol ez az érzés csak fokozódik. Azelőtt néhány ferencvárosi portyamér­kőzés, majd KK mérkőzés előtt is játszották, énekel­ték a Himnuszt. A válogatottban pedig, szívemen a címeres bordó mezben mindig átszellemültem. Az ilyen ünnepélyes fogadtatásokat az ember soha nem feledi. Később évtizedes távoliét alatt már nem voltak ott a szurkolók, csak emlékük — és a szobánkban csa­ládunk Himnusz-éneke minden szilveszterkor elhang­zott bárhol is éltünk a nagyvilágban. A Ferencváros KK-győztes labdarúgóinak tisztele­tére a Gellért Szállóban 600 terítékes díszvacsorát rendeztek! Magyar zászlóval, Budapest zászlajával és a Ferencváros színeivel volt díszítve a Gellért Szálló ha­talmas márvány-csarnoka. A kupola alatt, a főasztalon középen volt a Közép-Európai Kupa. Mindenki meg­csodálhatta. . . „Hölgyek és férfiak estélyi ruhákban érkeznek. Korán jönnek a játékosok is, akik ajándéktárgyakat hoznak. Három művészi veretet készítettek a zöld-fe­hér játékosok. A veret egyik oldalát a KK díszíti, a másik oldalán a kupát hazahozó játékosok aláírása van bevésve. A veretek a három vezér, Springer Fe­renc, Usetty Béla és MaiIIinger Béla részére készültek. Egy kis asztalra vannak kikészítve azok a díjak, ame­lyek a vacsora keretében kiosztásra kerülnek. A KK aranyérmet kapja: Háda, Tátrai, Korányi, Magda, Há­mori, Polgár, Lázár, Táncos, Kiss, Sárosi, Toldi, Bíró, Kemény és Gyetvai. A felsoroltak megkapják a kupa kicsinyített mását is, de rajtuk kívül Jakab, Pósa és Székely is megkapja. A kupa kicsinyített másával le­pik meg Kemenessy Sándort is. A két edző: Sándor József és Rauchmaul Emil pedig FTC-kővel díszített KK-aranygyűrűt kap emlékül. Nagyon érdekes aján­dék vár Springer Ferenc dr. -ra. Az elnök részére a já­tékosok galvanizáltatták azt a labdát, amellyel a ró­mai mérkőzést megvívták. Mester Gyuri bácsi ügyei az ajándékokra. Nagy a forgalom, mindenki látni szeretné a sok drágaságot. Szinte karácsonyfa alá kép­zeli magát a néző a sok arany és ezüst kitüntetés lát­tán. Az embersereg egyre nő. Az érkezők egymásnak mondogatják: — Ilyen fényes díszvacsora még nem volt a magyar sportban! Kilenc órakor megszólal a hangosanbeszélő: mindenki szíveskedjen helyet fog­lalni. Kezdődik a vacsora. Kilenc óra után pár perccel felemelkedik az első szónok: Szendy Károly polgár- mester." A beszédek sora több alkalommal félbeszakította az ünnepi vacsorát, amelynek végén a vezetők és a játékosok átvehették a nagy siker emléktárgyait. Toldi Géza a kis ezüst kupát, annyi más emlék­tárggyal együtt 1979-ben az FTC múzeumának ado­mányozta. . . 1937. április 25. Torino: Olaszország—Magyar- ország 2—0. „A 48. percben Toldi vinné a labdát, de Meazza beleugrik és a bőrszegek nyomát Toldi hiába mutatja a bírónak. Andreolo vigasztalja egy citromszelettel. . ." Toldi bosszúsan mondta a mérkő­zés után az öltözőben: — Ennél gyengébb olasz csapat ellen még nem játszottunk. Két potyagól megpecsé­telte a sorsunkat. 1937. május 9. Hungária út: Magyarország—Jugosz­lávia 1—1. Ezen a meccsen Toldi félidőben csereként került a csapatba. Már a cipőjét is levette, amikor a szünet végén közölték vele, hogy Teleki helyett a II. félidőben ő játszik. ,A magyar csapat élére — bár­milyen furcsának is tűnik — Toldit kell állítanunk. Toldit, aki csak egy félidőt játszott. A pepecselő, to­logató, lendületet nélkülöző támadósorba Toldi vitt élénkséget, lendületet súlyt és erőt. Ráadásul remek passzokat adott Titkosnak." 1937. május 23. üllői út: Magyarország- Ausztria 2—2. „Tolditól az első félidőben sok szépet láttunk. Ezúttal is jól látta el Titkost labdákkal. A kapu előtt és a mezőnyben is sokat vállalt magára. Szünet után „elmerült' a sáros, vizes pályán, szinte semmi sem si­került neki. Dicséretreméltó türelemmel viselte az ellenfél szabálytalan támadásait." Furcsa dolog ez a válogatás. Turay helye például nem volt vitás. Es Turay gyengén játszott. Toldi helye pedig. . . Dietz kapitány csak vakargatta a fejét: — Még nevet sem tudok mondani, Zsengellér beteg, senki többet! Toldi? Hm. . . Toldi gyenge, nincs for­mában. Kövér és mintha az idegei sem lennének rend­ben. De nem volt más. így lett Toldi válogatott. Aztán jól játszott és — feltűnés nélkül. Nem reklamált és nem lehetett „felhúzni". Pompás passzokat adott Tit­kosnak és lőtt egy gólt! Toldi visszanyerte önbizal­mát, átjutott a holtponton. Nagyszerű alkalom nyílt előtte és — Toldi megragadta az alkalmat, (Nemzeti Sport) Mindez a magyar-svájci mérkőzéssel kapcsolatban jelent meg a Nemzeti Sportban. . . 1937. november 14. üllői út: Magyarország—Svájc 2—0. „A második félidő 29. percében Toldi a közre­fogott Sárosihoz küldi a labdát, Sárosi nem fogadja el a rosszkor érkező küldeményt visszairányítja Toldi­nak. Toldi 14 méterre a kaputól megvágja. A sáros labda kicsúszik Bizzozero kezéből, a kapufára esik, a 47 Toldi megragadta az alkalmat

Next

/
Thumbnails
Contents