Nagy Béla: Toldi Géza. A Fradi szív és szellem megtestesítője (Budapest, 1984)
Ezekben a hetekben közvéleménykutatást rendeztek a kapusok között, hogy kit tartanak a legveszélyesebb csatárnak? Toldi neve jónéhánynál előfordult: Hóri, az Újpest kapusa: — szememben Toldi a legfélelmetesebb csatár. Ahogy leszegi a fejét és sokszor, csak úgy vaktában megszúrja a labdát, az embernek égnek mered minden hajaszála. Aztán, amikor jön a kapu elé egy magas labda és Toldi ugrik érte a levegőbe. . . Nem azt akarom mondani, hogy Toldi durva, de bizony ha ő löki az embert, akkor baj van. Nekem pályafutásom alatt mindig Toldi szerezte a legkellemetlenebb perceket. . . Szabó Tóni, a Hungária kapusa: — szerintem Toldi és Avar a legjobban lövő magyar csatár. Avarnak veszedelmes a lövése, de Toldié sem kismiska. Pálinkás, a Szeged kapusa: — Toldi és Avar a legkellemetlenebb ellenfél. Toldinál az is nagyon kellemetlen, hogy gyakran küldik őt társai közelharcba és nem élvezet összecsapni egy ilyen nagytestű középcsatárral. Alberti, a Bocskai kapusa: — Toldit tartom a legveszélyesebb magyar csatárnak. Pályafutásod alatt neked kik voltak a kedvenc kapusaid? És kik voltak azok akik kivédték a „szemed"? — Szabó Tónit és természetesen Hóri „Csinit" nagyon kedveltem. Különösen szögletrúgások előtt ment a cukkolás. En mondtam, hogy „most aztán reszkess, mert kapod a gólt!" — ők meg szépen elküldték. . . így aztán, ha sikerült tényleg a gól, ezekben az esetekben dupla volt az örömem. Hetekig cukkoltam ilyenkor a kapus barátokat. — Akik kivédték a „szemem"? Hát elsősorban Planicska. a magyarok közül a kispesti Dénes és az újpesti Acht. A gólszerzés titkát a legveszélyesebb csatároktól tudakolták. Toldi így nyilatkozott: — Az ember nem engedi magát elnyomni a kapu előtt Ennyi az egész. Na persze aztán legyen lövőereje is az embernek. De a kapu előtti belemenés a legfontosabb. Sokszor olyan tumultusba vetem magam és lövőn vagy fejelem a labdát, hogy utána hatot fordulok a tengelyem körül és csak akkor tudom, hogy gól, amikor a fiúk odaszaladnak és összecsókolgatnak vagy felemelnek félig áléit helyzetemből. Kérem, partner is-j<ell ám, hogy az ember sokat kerüljön gólhelyzetbe, és sok gólt rúghasson. Sárosi Gyurka mellett lettem gólrekorder, nem kell ám ezt elfelejteni. Olyan jó előkészítő nélkül, mint a Gyurka, nem tudom, hogy lőttem volna e annyi gólt? A lényeg az, hogy ha jó helyzetben kapja az ember a labdát, vagy kiverekedett magának egy lövőhelyzetet, akkor nem kell sajnálni a puskaport. Ráereszteni azt a lövést . . . Jó lövéseidnél csak küzdőszellemed volt nagyobb. Egy újpest elleni rangadón, ahol az egyetlen ferencvárosi gólt is szerezted, nagyon kitettél magadért: „Toldi hallatlan küzdő képességével, rajongó lelkesedéssel igyekezett betölteni a sérült Sárosi hiányát. 32 A legnagyobb elismerés illeti meg ezt a fiút, különösen akkor, ha megállapítjuk, hogy Toldi ezenkívül még hátul is talált magának állandóan munkát és el- pusztíthatatlanul cikkázott előre-hátra a játéktéren." A válogatottban 1934 januárjában volt egy Magyar profi válogatott — Holland szövetségi válogatott mérkőzés. Rotterdamban a magyarok 5—1-re győztek, és az ötből négy gólt Toldi Géza lőtt. A harmadikat egyébként nem lőtte, fejelte: „A ma csodálatos lövőkedvében lévő Toldi nevéhez fűződik a harmadik gól dicsősége és ezzel a mesterhármasnak válogatott viadalokon oly ritka öröme is. Teleki szökteti Fenyvesit, a szélső kicselezi Breit- nert, elmegy Pl enter mellett és centerez. A labdáért egyszerre ugrik Weber és a kaputól tíz méterre álló Toldi. A magyar fiú feje éri el a labdát és az éles lapos fejes a megdermedő kapus mellett bevágódik a jobb alsó sarokba. . . A 31. percben újból áttöri a magyar csatársor a holland védelmet és Toldi, a nap gólkirálya egész közelről, éles, lapos lövéssel a jobbsarokba helyezi az utolsó gólt." Hogyan emlékezel ezekre az eseményekre? — Furcsállottam, hogy egy két holland újságíró úgy állította be, hogy durván játszottam. Pedig csak lendületesen és kétségtelenül keményen, de szabályosan mentem a labdákra. Játékostársaim a pesti közvélemény előtt „megvédtek" s bizonygatták, hogy sportszerűen és főleg gólerősen fociztam. Egyébként a mérkőzés emlékére a Holland szövetségtől kaptunk egy pénztárcát. Üresen. .. * 1934. január 14. Frankfurt: Németország—Magyar- ország 3—1. A ferencvárosi tank sérülését feledve harcolt a csapat becsületéért s komoly, értékes csatárteljesítményt tudott nyújtani a gyenge társak között is. 1934. március 25. Szófia: Magyarorszg—Bulgária 4— 1. Toldi magányos vitézként küzdött a csatársorban, de lövésbeli pontossága még most sem tért visz- sza. Csodálatos lett volna, ha ezen a talajon jobban ment volna neki a lövés, mint otthon. Azonban nem csüggedt és a végén mégiscsak diadalmaskodni tudott akaratával minden akadályon: góljával megmentette a belsőhármas becsületét. Gólját a 88. percben szerezte: „Markos lefut, Telekihez száll a beadás, ő Toldit ugratja ki és a magyar tank süvítő félmagas lövése a balsarokba vágódik.” 1934. április 15. Bécs: Ausztria—Magyarország 5— 2. Toldi gyengébb volt a szokottnál. Igaz rúgták, lökték. Géza a bíróra nézett, az csak intett legyintve, hogy tovább! Persze a II. félidőben látta, hogy bírói védelemben nem részesül, nekiment ő is Sesztá- nak. De csak akkor, amikor pofonütötte őt a Seszta...
