Nagy Béla: Toldi Géza. A Fradi szív és szellem megtestesítője (Budapest, 1984)
aki kijelentette: Hiába játszom jói hátúi, ha nem rúgok gólt, akkor nem én vagyok a „Császár''. Ezért is vált meg később a Ferencvárostól, mert a fedezetsorba szorult. Kohut Vili nagyon erős lövéseiről, gyorsaságáról volt híres, és arról, hogy lehetetlen helyzetekből, majdnem az alapvonalról tudott gólt szerezni. Kohutnál megelégedtünk azzal, hogy a neve t-betűre végződött és ugye, ha a vége jó, minden jó — így ő is T-betüsnek számított. A T-betűs csatársor pedig — ezt minden öndicséret nélkül mondhatom — gólerősségében hosszú évekig felülmúlhatatlan volt. (A T-betűs csatársor 1929. június 30-án játszott először. 1933. május 14-ig összesen 64 alkalommal álltak a küzdőtérre és ezeken a találkozókon összesen 239 gólt szereztek! A T-betűs csatársor először Sao Paulóban, utoljára Újpesten, a Megyeri úti pályán játszott. . .) 1929. július 4. Rio de Janeiro: Ferencváros—America 1—1. Részlet Tóth Potya edző túraleveléből: „Második mérkőzésünket az eredeti tervtől eltérően nem a Fluminense, hanem Rio állam bajnoka, az America FC ellen játszottuk. Almeida bíró sípjelére mindkét csapat egyszerre fut ki a gyönyörűen kivilágított Fluminense pályára. A Ferencváros szemkápráztató szép játéka mindhiába, hiszen a félidő O—O-al végződik. A II. félidő 35. percében egy heves és váratlan ellentámadásból Solral gólt ér el. Földrengés- szerű ováció fogadta a gólt. Szerencsére a játékosokat nem zavarta meg a váratlanul bekapott gól. Valósággal művészi produkciókat mutatnak be, de a szenzációsan védő Joel mindent ment. Már-már a vereség réme mered felénk. Már csak öt perc van csupán. Még fél perc... amikor Bukovi hallatlan erős szöktetést ad Kohutnak. Biztosan kimegy, már látjuk elveszett a labda. De nini, Kohut utána iramodik, vagy két centire az alapvonaltól elfogja, villámgyorsan bead Toldi elé és már benn is a kiegyenlítés. A bíró már fújja is le a mérkőzést és a játékosok mámorosán ölelgetve egymást, mennek a kijárat felé." Megszületett tehát a Ferencváros első „villany- fényes" gólja, szerzője Toldi Géza volt. .. A későbbiekben sok villanyfényes mérkőzésen szerepeltél? Szeretted az esti meccseket? — Talán azért, mert ilyen szép volt a villanyfényes kezdet, én mindig kedveltem az esti meccseket. Valahogy olyan jó hangulatúak voltak. Nos, perssze nem mindenki volt így — különösen a kapusok nem kedvelték a fehér labdás meccseket. Igaz, egy-két helyen nagyon pocsék világítást találtunk a pályán. De a dél-amerikai az nagyszerű volt. Később, a negyvenes évek elején az Elektromos pályán is bevezették a világítást. Jó kis meccseket játszottunk a Szent István kupa tornákon. Szóval én kedveltem a villanyfényes találkozókat. * Toldi 1929 őszén első gólját már az első hazai mérkőzésen belőtte. Aztán következő héten is szerzett 12 egy pontot érő gólt. Az ezt követő hullámvölgyet gól- talan mérkőzései is mutatták. . . A november 24-i Ferencváros—Pécs-Baranya (2—2) mérkőzésen ismét főszereplővé lépett elő. Két perccel a befejezés előtt — a kapu előtti tumultusban — Toldi bizonyult a „legerősebbnek", hálóba kotorta a labdát — a Ferencváros ezzel egyenlített! Még egy érdekesség 1929 őszéről: az időnként gyengébb formát mutató Toldi egy-két alkalommal csak a tartalékcsapatban kapott helyet. Azonban a ferencvárosi balszárny ekkor is Toldi, Kohut volt — mivel a tartalékcsapatban játszott Kohut II — Vili öccse. . . Ez is ritkaság, hogy egy balösszekötő szinte egyidőben játsszék két balszélsővel, akik testvérek. . . Toldi Géza a magyar válogatottban Földessy János szövetségi kapitány „hallgathatott" eleget az újonc Toldi beválogatása miatt. „Merész lépésnek látszik, hogy a balösszekötőben a Ferencváros tartalékjátékosa áll, akiről még nem tudni, hogy kétségtelenül meglevő tehetsége mellé elég volt-e az a kevés klubmérkőzés, ami számára eddig kijutott." Földessy János dr. szövetségi kapitány röviden indokolt:- Svájc ellen küzdőképes együttest kell kiállítani, és ha egy-két poszton nem is találtatik jelenleg abszolút mértékkel is kifogástalan kiválóság, de viszonylag a legjobbakat sikerült megtalálni, végezetül pedig a kikeresett fiatalok a klubmérkőzésen beigazolták, hogy hivatottak a nagy feladatra. 1929. április 14. Toldi Géza életében ez aranybetűs dátum: először viselte a címeres mezt! És minden aggályoskodás ellenére méltóan képviselte a nemzeti színeket. Már a 24. percben riogatta a svájciakat: óriási bombát küldött kapura, amely a kapufáról vágódott vissza. Az újonc csatár aztán 61. percben „letette névjegyét". A Sporthírlapban így írtak Toldi Géza első válogatottbeli góljáról: „Váratlanul születik a mérkőzés legszebb gólja. Híres rövid egyéni játék után lövéshez jut, de labdája a kapuban álló Ramsey erről visszapattan egészen a tizenhatosig, ahol éppen érkezik Toldi, hogy azonmód kapásból ballábbal megvesz- tegetően szép lövéssel ragassza a labdát a háló ellenkező sarkának a tövébe! 3—2!" Az 5—4-es győzelmünkkel végződő hírlapi tudósításban, az értékelésben ezeket olvashattuk: Toldi tehetsége számos alkalommal megnyilatkozott, de gyengébb fizikumának hátránya is feltűnően jelentkezett, úgyhogy az iramot nem bírta.
