Nagy Béla: Hajrá Fradi! Az Üllői úti stadion mérkőzései 1974-1984 (Budapest, 1984)
1984
góllal is kivettem a részem. Még boldogabb voltam amikor 1977-ben először vonulhattam le győztes csapat tagjaként az Üllői úti stadion gyepéről. (FTC— Tatabánya 5—3 — két gólt én szereztem!) Egyébként az Üllői úton első gólomat a kaposváriaknak lőttem. Bár nem győztünk engem a közönség nagyon megtapsolt. Nyilasi Tibor: — Az első gólomat az Üllői úti stadionban a Telstar elleni mérkőzésen szereztem. Nagyon boldog voltam, hiszen a góllövés öröme megszokhatatlan gyönyör. Képzelhetik, hogy mit éreztem néhány év múlva a Honvéd elleni rangadón, amikor háromszor írták ki a nevem a villanyújságra. Akkor tényleg kirobbanó formában voltam, szinte vonzott az ellenfél kapuja. . . — Legkedvesebb emlékem az Üllői úti stadionban? Mérhetetlen boldogság ért 1981. június 13-án. A klub történetében ezen a napon ünnepelték először az új stadionban a bajnok Ferencvárost. Ennek a csapatnak kapitánya, gólkirálya voltam. Csoda, ha örömkönnyek között a meccs után pezsgőt locsoltam a szurkolók közé? ! Csoda, ha a boldogságtól szinte az egész világot kedvem lett volna átölelni? Nekem nem csak egy kedves emlék ez a nap, hanem életem egyik csodaszép élménye, felejthetetlen valósága ez az Üllői úti beteljesülés. Most pedig, hogy minderről beszélek, ismét elfog az a boldogság, amit minden idők ferencvárosi labdarúgóinak őszintén kívánok. .. AZ ÉN MÉRKŐZÉSEM „A Fradi műsorlap 110. sorszámot viselő különkiadásában kérdést intéztek a szurkolókhoz: írjuk meg, hogy a mi véleményünk szerint az új FTC stadionban melyik volt a legjobb, legemlékezetesebb mérkőzésünk? Örömmel teszek eleget ennek a kérésnek, hiszen amióta az eszemet tudom és a labdarúgást ismerem mindig Fradi szurkoló voltam. Szervező közgazdászként dolgoztam a Székesfehérvári Könnyűfémműben. A vállalati feletteseimtől utasítást kaptam, hogy hivatalos kiküldetés keretében 1974. szeptember 14- én utazzam fel Budapestre, az őszi BNV-re, és vegyek részt a szakmai bemutatón. A BNV-n való kószálás közben, hirtelen eszembe jutott, hogy ma lesz az Üllői úton a Ferencváros—Cardiff City KEK mérkőzés. Azonnal otthagytam a BNV-t és rohantam az Üllői útra. Mivel már késő délután volt csak az izgatott, hogy kapok-e még ülőhelyet a mérkőzésre — mert 2—3 órát állva — rokkant ember lévén — nem tudtam volna a mérkőzést végig nézni. Szerencsém volt, kaptam ülőhelyet. Már a jegyért való sorbanállás közben érezhetően megcsapott a közelgő mérkőzés hangulata. Ez a hangulat a stadionon belül egyre jobban növekedett, és engem is fokozatosan hatalmába kerített. Öröm volt nézni a stadionba hömpölygő szurkolói áradatot, amely mind egyet akart: győzzön a csapatunk! Részese lehettem annak a szavakkal le nem írható, varázslatos, magával ragadó mámorító érzésnek és hangulatnak, ami kizárólag a Fradi mérkőzésekre jellemző. A kivonuló csapatokat tomboló hangorkán fogadta. A Fradi az első félidőben a klubház felöli kaput ostromolta és Nyilasi góljával a vezetést is megszerezte. Sokat támadott a Ferencváros, de jól tömörült a Cardiff City védelme és így sokáig megakadályozták az újabb gólt. Szünet után a Cardiff már alig jutott el a félpályáig! Úgy a 60. perc körül Nyilasi magasra felugorva vissza fejelt egy labdát a szabadon hagyott Szabónak, aki a 11-es pontról a bal sarokba gurított. Leírhatatlan örömújjongás fogadta a második gólt, és attól a pillanattól a mérkőzés végét jelző sípszóig karnevál és népünnepély volt a lelátón. A mérkőzés végére valósággal újjászülettem! Az aréna, a játék semmivel vissza nem adható varázslatos hangulata kisöpörte belőlem életem minden keserűségét és bánatát. Testileg, szellemileg teljesen frissnek éreztem magam. Egy ilyen karneváli hangulatú Fradi győzelem hatása, ha annak a stadion lelátóján lehet részese az ember, gyógyítóbb hatékonyságú tucatnyi 37
