Nagy Béla: Hajrá Fradi! Az Üllői úti stadion mérkőzései 1974-1984 (Budapest, 1984)

1984

Egy bajnokságot jelentő gólt! Mondanom sem kell, hogy ezért ez a találkozó életem legemlékezetesebb meccse. Egyébként az Üllői úton szerintem sok jó mérkőzést játszottunk. Mindig büszke leszek arra, hogy a Fradiban focizhattam.

Horváth Jenő, a Cooptourist hálózati igazgatója:

— Góltalan mérkőzés is lehet emlékezetes, az is nyújthat fogvacogtatóan izgalmas perceket. Nos, számomra a Ferencváros—Liverpool mérkőzés ilyen volt. A zsúfolásig telt Üllői úti stadion, a közönség lelkes buzdítása, a szikrázó játék, na és nem utolsósorban a továbbjutás — felejthetetlenné tették ezt a 90 percet.

— Pusztai bajnokságot jelentő gólja az emlékezetes Videoton elleni mérkőzésen nem egy csodálatos egyéni teljesítmény miatt felejthetetlen — ott a lényeg csak az volt, hogy a labda hálót érjen. A fradisták nagy-nagy örömére Pusztai oda juttatta. . .

Balázs László, az Üllői úti stadion főrendezője:

— Nekem a legkedvesebb gólom mellett a legszomorúbb is mindig „beugrik". Mégpedig a stadion- avatón vereségünket okozó Vasas gólra gondolok. Akkor is főrendező voltam és nagyon szerettem volna győzelemmel „avatni" új beosztásom. A Videoton elleni Pusztai Laci gólnál viszont, mint a gyerek, ugráltam a levegőbe!

— Legkedvesebb mérkőzésem a maga látványos játékával az Ú. Dózsa elleni 5—0-as ferencvárosi gólbemutató. Ilyen 90 perc után az ember megújul. A botrányok után pedig a főrendezők útja az MLSZ fegyelmi bizottságához vezet. Kérem a szurkolókat, úgy viselkedjenek, hogy ne kelljen oda menni. . . Járjunk mi csak az Üllői útra. Őröljünk, tapsoljunk, mint a bajnoki és kupasikerek idején. . .

Szokolai László:

— Legkedvesebb mérkőzésem a Dózsa elleni 5—0 volt! Ragyogóan ment a játék, és a sikerből három

Gyenes András, a Népsport főszerkesztő helyettese:

— Az emlékezetes Üllői úti Ferencváros—Videoton (1 — 1) mérkőzés nagy élmény volt. Minden ferencvárosi játékos egyaránt óhajtotta a sikert, morális egysége volt a csapatnak. Dalnoki edző pedig jól megérdemelt sikerének egy babérját a következő — zalaegerszegi — 90 perc után végleg leszakíthatta. . .

— Számomra mindegyik Albert gól nagy-nagy élmény volt, akár fejelte, akár lőtte — vagy éppen pofozta a hálóba a labdát. Ez a világklasszis még az utolsó mérkőzésére is tartogatott egy „Ínyenc gólt"! A Vojvodinának „oxival" lőtt gólját azt hiszem sokan nem felejtik. . .

36