Nagy Béla: Futballévtizedek. 125 magyar-osztrák válogatott mérkőzés története (Budapest, 1984)
I. rész. Régen volt de igaz volt… Két évtized mérkőzései "dióhéjban" 1902-1922
I. RÉSZ RÉGEN VOLT DE IGAZ VOLT... Két évtized mérkőzései „dióhéjban’’ 1902-1922 1902. október 12. Bées, Práter pálya, 500 néző. Vezette: Roland Shires (Anglia). AUSZTRIA—MAGYARORSZÁG 5-0 (3-0) G: Studnicka 3, Taurer, Huber. Ausztria: Nauss — Waehunda, Eipel — Hüttl, Blássy, Mössmer — Viesner, Huber, Schrammel, Studnicka, Taurer. Magyarország: Bádonyi (BTC) — Berán (FTC), Gabrowitz (Postás) — Koltai (FTC), Pozsonyi (MUE), Bayer (MAC) — Buda (BTC), Steiner (33 FC), Pokorny (FTC), Hajós (BTC), Oláh (BSC). Szövetségi kapitány: Gillemot Ferertc. A magyar válogatott első hivatalos mérkőzése egyben az első osztrák—magyar volt! Pesten ez a meccs nem keltett különösebb feltűnést, nem érezték át a jelentőségét. Magúik a játékosok is eléggé egykedvűen készülődtek a bécsi utazásra. A megérkezés után sem lelkesedtek, hiszen újabb „utazás’ várt a csapatra. Az osztrák vezetők magas vadászkocsikra ültették őket és céklákképpen végighurcolták a társaságot Bécs legforgalmasabb útvonalain. A reklámtáblákkal teleaggatott, magas vadászkocsi, amelynek bakján a kocsis magyar nótákat trombitált, persze óriási feltűnést keltett. A rázós kocsin való utazástól meggyötörtén állt ki a magyar csapat a Wiener Athletik SC füves pályájára. Ott aztán már az osztrák játékosok gyötörték futballistáinkat. Erről így írt a korabeli sportújság tudósítója: „Lövés lövést ér, melyéket eleinte meglehetősen szerencsésen hárít el a védelem, az ötödik percben azonban Taurer egy éles lövésével a labdát védhetetlenül a kapuba küldi.” Megszületett tehát a magyar—osztrák mérkőzések első gólja. Napjainkban a két csapat játékosai az 518. gólnál tartanak! No, de nézzük tovább a Sport-Világ tudósítását: „öt percen belül megint fennakadt a labda a budapestiek goaljában, Studnicka balösszekötő csatár révén, kinek távolról leadott labdáját Bádonyi lábbal való visszarúgásnál elhibázza. A két goal a magyar csapatot némiképp sodrából látszott kihozni, mert az újabb felállás után egykedvű, indolens játéka helyett energikusabban lépett fel és gyakrabban került a bécsi kapu élé. Oláh egy éles lövését Nauss alig volt képes elhárítani. A magyarok támadásait aztán a gyors lábú bécsi csatárok ügyesen kihasználva — amikor az egyik hátvéd a labdát elhibázta — a harmadik goalt szerezték meg. A második félidőben lassanként megeredt az eső, amely a feláztatott talajt csúszamlóssá tette s megkönnyítette eképpen a rövid passzokkal összejátszó bécsi csatársor játékát. A második félidőben még két goal esett, úgy hogy a mérkőzés 5-0 eredménnyel végződött a bécsi csapat javára.” Már az első mérkőzés, az első vereség után találtak mentséget: „Hibás volt a csapat összeállítása. Ez azonban nem a szövetség lelkén szárad, annak maguk a játékosok voltak okai. Or- dódyt a 'katonai kötelezettség, Mindert elfoglaltsága, Lilit pedig indispozíciója tartotta vissza a bécsi úttól. így tehát a csapat három kiváló erejét volt kénytelen nélkülözni, kiknek szereplése mindenesetre csökkentette volna a bécsi kudarc súlyos voltát.” 1903. június 11. Budapest, Margitsziget, 700 néző. Vezette: Yolland Artur. MAGYARORSZÁG-AUSZTRIA 3-2 (10) G: Pokorny 2, Buda, illetve, Studnicka, Taurer. Magyarország: Holits (MUE) — Nagy (MTK), Manglitz (FTC) — Gorszky (FTC), Skrabák (BTC), Bayer (MAC) — Braun (FTC), Buda (BTC), Pokorny (FTC), Vincze (MAC), Weisz (FTC). Szövetségi kapitány: Gillemot Ferenc. Ausztria: Wagner — Leuthe, Dettelmayer — Schulz, Schremmel, Dick — Fischer, Hubert, Pul- chert, Studnicka, Taurer. Az első budapesti magyar—osztrák mérkőzés — ki hinné? — a margitszigeti MAC-pályán volt! Részben azért rendezték ott, mert az volt az egyetlen füves pálya, másrészt az atlétikai baj8
