Nagy Béla: Futballévtizedek. 125 magyar-osztrák válogatott mérkőzés története (Budapest, 1984)
II. rész. A "Wunder-Manschafttól" a magyar "Aranycsapatig" 1923-1955
G: Toldi 3, Cseh II, Titkos ill. Sindelar 2, Binder Magyarország: Szabó (Hungária) — Polgár (Ferencváros), Fekete (Phőbus) — Seres (Üjpest), Szűcs (Üjpest), Lázár (Ferencváros) — Sas (Hungária), Vincze (Újpest), Cseh II (Hungária), Toldi (Ferencváros), Titkos (Hungária) Szövetségi kapitány: Dietz Károly dr. Csapatkapitány: Titkos Pál Ausztria: Zöhrer — Andritz, Sesta — Adamek, Hoffmann, Urbanek — Riegler, Stroh, Sindelar, Binder, Fuchsberger Szövetségi kapitány: Meisl Hugo Csapatkapitány: Hoffmann „A magyar öltözőben már egy órával a mérkőzés előtt gyülekeznek. Nekünk gyanúsan újnak tűnnek az ingek. Meg is kérdjük: — Mi az, új mez? — Félig-meddig. Most másodszor használjuk. Ebben játszott az amatőrválogatott az olimpián. — Ajaj! — jegyzik meg többen. — Játszani ugyan nem játszottak ebben az ingben — jegyzi meg az öltözőbe belátogató Pluhár István — mert az nem volt játék, amit amatőrjeink Berlinben produkáltak.” Az Üllői úton pályára lépő nemzeti tizenegy viszont nagyszerű játékkal rukkolt ki Pedig rosz- szul kezdődött: az osztrákok már a 2. percben 1-0- ra vezettek! Aztán a 12. percben Toldi kapufára lőtt egy tizenegyest! Három perc múlva azonban beindult a gólgyártás: Toldi fordulásból, kapásból óriási bombagóllal egyenlített. Sindelar góljával újból az osztrákok szerezték meg a vezetést, de Toldit ezen a meccsen nem lehetett tartani: fejesgólja után ismét a magyar csapat ölelkezett. És a meccs végén is örvendhettek a magyarok! A nézők ellepték a pályát és ölelgették a játékosokat, különösen Toldinak jutott ki az ünneplésből... Toldi: — Rosszul kezdtem, de azután hála istennek belejöttem. Mindig jobban és jobban. A harmadik gól után már elégedett voltam magammal ... Titkos: — Jól játszott a csapat, fölényünk toronymagas volt, könnyen győzhettünk volna sokkal nagyobb gólaránnyal. Én a II. félidőben éreztem jobban magam, akkor ment a játék — igaz, sok labdát is kaptam. A Sport Montag többek között így írt: „A magyar csapat feltétlenül jobb volt, mint az osztrák és különösen a támadásban mutatkozott meg határozott fölénye. Eddig a ferencvárosi porsivatagot lehetett felhozni mentség gyanánt, ma már ezzel nem lehet előhozakodni. A talajt kifogástalan gyep borítja.” Az Üllői úti pályát ekkor füvesítették ... 1937. május 23. Budapest, Üllői út, 17 000 néző Vezette: Langenus (Belgium) AUSZTRIA—MAGYARORSZÁG 2-2 (2-1) G: Pesser 2, ill. Sas, Cseh II Ausztria: Platzer — Sesta, Schmaus — Adamek, Pekarek, Nausch — Geiter, Strom, Sindelar, Jerusalem, Pesser Szövetségi kapitány: Retschury Csapatkapitány: Nausch Magyarország: Szabó (Hungária) — Vágó (Bocskai), Korányi (Ferencváros) — Hámori (Ferencváros), Turay (Hungária), Lázár (Ferencváros) — Sas (Hungária), Sárosi dr. (Ferencváros), Cseh II (Hungária), Toldi (Ferencváros), Titkos (Hungária) Szövetségi kapitány: Dietz Károly dr. Csapatkapitány: Sárosi György dr. „Amikor a párját ritkító égiháború rászakadt a városra, amikor a vízözönszámba menő csapadékmennyiség komoly zavarba hozta a közlekedést, lakásokat öntött el, így csak a legtapasztaltabb meccslátogatók remélhették, hogy az Üllői úton mégis mérkőzést fognak játszani. A két nagytudású csapat vérbeli futballt tudott játszani a lehetetlen talajon is, amely helyenként a legkényesebb igényű szemlélőt is elképesztette. Mindkét csapat fényesen küzdött, nagyobb iramot diktálni és állni ekkora kitartással, ilyen lankadatlanul — ezt a legkitenyésztettebb angol profiktól sem lehet megkövetelni. Izgalmasabb, változatosabb, sőt szebb meccset nem kívánhatott volna magának a közönség — kifogástalanabb időjárási viszonyok között sem. Helyemként pompás magyar győzelem reménye csillant fel előttünk, a végén azonban örülni kellett a némi szerencsével megszülető döntetlen eredménynek.” Retschury, osztrák szövetségi kapitány: — Az első félidőben a magyarok jobbak voltak, egyszerűbben játszottak, ami illett ehhez a talajhoz. Szünet után majdnem végig mi voltunk támadásban. Az eredmény igazságos. Meglepett a magyar csapat jó játéka. Dietz Károly dr, magyar szövetségi kapitány: 45
