Nagy Béla: Futballévtizedek. 125 magyar-osztrák válogatott mérkőzés története (Budapest, 1984)
II. rész. A "Wunder-Manschafttól" a magyar "Aranycsapatig" 1923-1955
— Éppen két 11-est vett el tőlünk a játékvezető Az első félidőben a magyar csapat nagy fölényben volt, szünet után inkább az osztrákok támadtak, a végén azonban a lendületünkkel mi jöttünk fel. Akkor 2—3 valóban olyan komoly helyzetünk volt, hogy megnyerhettük volna a mérkőzést. A játékvezető: — Ami a 11-esért a reklamálást illeti, csak azt akarom megjegyezni, hogy ilyen talajon nem lehet minden elcsúszásért tizenegyest adni. íme az idézett eset: Sárosi mellel teszi maga elé a bőrt, de ekkor Sesta és Pekarek együttes erővel felvágja, hat méterre a kaputól. Ordító 11-es minden más játékvezetőnél! Hát bizony, ennél az esetnél Sárosi nem magától „csúszott el.. 1937. október 10. Bécs, Práter stadion 45 000 néző Vezette: Argent (Anglia) MAGYARORSZÁG-AUSZTRIA 2-1 (1-0) Európa Kupa G: Sárosi dr, Cseh II ill. Stroh Magyarország: Szabó (Hungária) — Miklósi (Szürketaxi), Bíró (Hungária) — Magda (Ferencváros), Turay (Ferencváros), Balogh I (Újpest) — Béky (Phőbus), Cseh II (Hungária), Sárosi dr. (Ferencváros), Zsengellér (Újpest), Kemény (Ferencváros) Szövetségi kapitány: Dietz Károly dr. Csapatkapitány: Cseh II László Ausztria: Platzer — Andritz, Sesta — Vavra, Mock, Nausch — Geiter, Hahnemann, Stroh, Jerusalem, Neumer Szövetségi kapitány: Retschury Csapatkapitány: Nausch A mérkőzés délelőttjén autóbuszos városnézésre vitték a csapatot. Útközben a barátságos autóbusz- vezető megpróbálta betölteni az idegenvezető szerepét és magyarázni kezdte Bécs látványosságait. A játékosok azonban bebizonyították, hogy legalább olyan jól ismerik Bécset, mint a sofőr, kiegészítették az ő magyarázatát a helyi nevezetességekről ... Délután aztán ismét megmutatták a játékosok, hogy helyén a szívük: emberhátrányos helyzetből győztes meccset „varázsoltak”! A szövetségi kapitány így mesélte el a történteket: — Gyönyörű mérkőzés volt. Az első félidőben nagyobb fölényben játszottunk, mint ők a játék második részében. Bíró kiállítása után a bécsi pályán a magyar futball egyik leghősiesebb küzdelmét láthattuk. Az osztrákok úgy látszik, azért kerültek ilyen fölénybe a második félidőben, mert az öltözőben alapos fejmosást kaptak. Mindez kevés lett volna, ha Bírót a játékvezető ki nem állítja. Sárosi dr. közbeszólt: — Doktor úr, bocsánatot kérek, Bíró kiállítása után én intézkedtem a csapat átcsoportosítását illetőleg. (Dietz dr. átöleli Sárosit.) — Jól van Gyurka, én is ugyanígy akartam intézkedni, azért is szaladtam a pálya mellé. A csapat minden tagja a legnagyobb dicséretet érdemli — folytatta a kapitány — és bevallom, hogy annak elenére, hogy én mindig és végig bízom a csapatom győzelmében, Bíró kiállítása után megrendült ez a bizalom és feladtam magamban a meccset. A játékosok nem! Amikor a kiállítás történt, 1-1 volt az eredmény és még 20 perc volt hátra. A győztes gól a 77. percben született meg: Cseh szép egyéni akció után a bal felső sarokba vágta a labdát. A csapatkapitány a gól utáni percben még egy kapufával is ijesztgette a bécsieket... EGY „ELVESZETT” OSZTRÁK—MAGYAR 1938. április 24. Bécs, Pnáter stadion, 30 000 néző Vezette: Popovics (Jugoszlávia) BUDAPEST—BÉCS 5-3 (2-2) G: Sárosi 5, ill. Neumer, Hahnemann, Sesta * Budapest: Szabó (Hungária) — Miklósi (Szürketaxi), Bíró (Hungária) — Szalay (Újpest), Szűcs (Újpest), Dudás (Hungária) — Bíró II (Ferencváros), Zsengellér (Újpest), Sárosi (Ferencváros), Toldi (Ferencváros), Titkos (Hungária) Szövetségi kapitány: Dietz Károly dr. Csapatkapitány: Sárosi György dr. Bécs: Raftl — Andritz, Sesta — Wagner I, Pekarek, Skouimál — Hähnemann, Stroh, Sindelar, Neumer, Pesser Szövetségi kapitány: Janisch Csapatkapitány: Sindelar A mérkőzést még mint Ausztria—Magyarország találkozót kötötték le. A politikai helyzet azonban úgy alakult, hogy a mérkőzés időpontjára
