Nagy Béla: Futballévtizedek. 125 magyar-osztrák válogatott mérkőzés története (Budapest, 1984)
II. rész. A "Wunder-Manschafttól" a magyar "Aranycsapatig" 1923-1955
Kellinger, Schott — Siegl, Klima, Gschweidl, Horváth, Giebisch. Szövetségi kapitány: Meisl Hugo. Csapatkapitány: Gschweidl. Az első negyedóra eseményeit a Sporthírlapból azért idézzük, mert e tudósítás segítségével olvasóink a kor hangulatából is ízelítőt kaphatnak: „Az osztrák csapat jelenik meg elsőnek a pályán. Gyönge taps fogadja. A magyarokat annál melegebben üdvözlik. Fényképezés, amit a hangszóró közvetítésével intonált himnuszok követnek. A csapatok vigyázzállásban, a közönség ülőhelyeiről felállva és kalaplevéve hallgatja. Majd Fogl III csapatkapitány hatalmas virágkoszorút nyújt át Gschweidl osztrák kollégájának és Sophus Hansen, a szimpatikus, fess megjelenésű dán bíró máris jelt ad a kezdésre. Nappal hátban játszunk, rögtön a miénk a labda. Kalmár már indítja is a balszárnyat, Titkos, mint a szélvész száguld a balszélen, de túlfut a vonalon. Boldogan látjuk, milyen pompás kondícióban indul a csapat. Kalmár feje lebeg a többiek fölött, a legszebb futballélmény kezd kirajzolódni. A gyors, harcos iram valósággal felüdíti a közönséget, de felszisszen, amikor egy hazaadott labda majdnem bajt csinál. De azért látszik, hogy urak vagyunk. Markos ugyan még offszájdra fut, de nyomban utána Hirzer úgy szökik, hogy Schram- seis komerre is nehezen ment. Közben sűrű egymásutánban szól a bíró sípja, a közönség elégedetten állapítja meg, hogy jó szeme van a dánnak. A nagyszerű első percek színes eseményei hamar kifakulnak. Aztán a 11. percben Fogl felszabadító rúgása remekül ível középre, Avar fejvetéssel vágja maga mögé a kiszökő Takács II-nek, aki üres és csak lövésre kell igazodnia, hogy a laposan lőtt labda az ellenkező oldalhálóban kössön ki, 1-0! Jókor jött, lélektanilag fontos volt a gyors eredmény. A csapat megnyugodott. Most egyszerre elcsendesedett az elégedetlenségbe hajló nézőkoszorú.” Az értékelés tárgyilagosan elismerte: nem arattunk falrengető, nagy győzelmet: „Ausztriának ez az együttese nem képviselte a valódi osztrák iskolát és nem volt a szokott félelmetes ellenfél. Ez a meggondolás bizony kissé devalválja a győzelem belső értékét és szerencse, hogy megmarad vigasztalásul a puszta két szám, amely végeredményben mégiscsak magyar diadalt hirdet a világnak.”' 1930. június 1. Budapest, Hungária út, 20 000 néző. Vezette: Eymers (Hollandia). MAGYARORSZÁG-AUSZTRIA 2-1 (1-0) G: Kohut, Turay, ill. Adalbrecht. Magyarország: Fehér (III. kér.) — Mándi (Hungária), Fogl III (Újpest) — Lyka (Ferencváros), Bukovi (Ferencváros), Berkessy (Ferencváros) — Ströck (Újpest), Vincze (Újpest), Toldi (Ferencváros), Turay Ferencváros), Kohut (Ferencváros). Szövetségi kapitány: Minder Frigyes. Csapatkapitány: Fogl III József. Ausztria: Bűdén — Rainer, Szoldatics — Kaller, Hoffmann, Luef — Brosenbauer, Adalbrecht, Gschweidl, Horváth, Wessely. Szövetségi kapitány: Meisl Hugo. Csapatkapitány: Wessely. A magyar csapat gólokkal jobb volt ellenfelénél, de csak minimális különbséggel győzte le végül is az osztrákokat. A játékosok közül Turay élete egyik legjobb teljesítményét produkálta, a közvetlen védelemben pedig Mándi rendkívül okos játékával tűnt ki. Mindkét magyar gól bombalövésből esett. A második különösen szép volt: „A szabadrúgást Berkessy gyorsan Turayhoz gurítja, aki balra fordul, három lépést fut, aztán bal lábbal 15 méterről pompás csavart lövést ereszt meg a bal sarokba. Hiden veti magát, de a háló sarkába tartó labda útját nem változtatja meg, 2-0!” Az osztrákok gólja az utolsó percben esett, utána már nem is lehetett újra kezdeni a játékot... 1930. szeptember 21. Bécs, Hohe Warte, 40 000 néző. Vezette: Carraro (Olaszország). MAGYARORSZÁG-AUSZTRIA 3-2 (2-1) G: Turay 2, Titkos, ill. Wesselyk, Gschweidl. Magyarország: Amsei (Ferencváros) — Mándi (Hungária), Ligeti (Budai 11) — Lyka (Ferencváros), Kiéber (Hungária), Berkessy (Ferencváros) — Ströck (Újpest), Avar (Újpest), Turay (Ferencváros), Toldi (Ferencváros), Titkos (Hungária). Szövetségi kapitány: Minder Frigyes. Csapatkapitány: Mándi Gyula. Ausztria: Hiden — Rainer, Tandler — Kaller, Hoffmann, Luef — Brosenbauer, Wesselyk, Gschweidl, Horváth, Wessely. 34
