Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)
Ferencvárosi emlékalbum
FERENCVÁROSI EMLÉKALBUM — Borbás! Lőj! — Miért nem lő? Már csak 10 perc van hátra és 4-2-re vezet a Rapid! — Ugyan, kedves Malaky Misi, csak nem gondolod, hogy még kiegyenlítünk? • — Elnök úr, mindig van remény, amíg a bíró nem vet véget a küzdelemnek. Nézd, Feri bátyám, hogy megy a Slózi és — gól, gól! Dr. Springer Ferenc, az FTC elnöke és Malaky Mihály, a csapat intézője, atyja, mindenese úgy örvendezett a gólnak, mintha az életük függött volna ettől a pillanattól, ettől a góltól. — Még egyet! Még egyet! Tempó, Franzstadt! Tempó, Franzstadt! — Hallod, Misi, ezt a zúgást, ezt a szívet melengető buzdítást? Ez a mi drukkerseregünk ma ismét megkeseríti az osztrák „sógorok” életét. — Az ám! De a fiúk is igyekeznek. Jaj, csak sikerülne az egyenlítés. Még 4 perc van ... — Borbás! Micsoda centerezés! Pityke. ne várd meg a Slózit, lőj! Slózi! Gól!!! — Még jó, hogy nem hallgatott rád a Pataki Pityke. Így már 4-4! — Már nem fog változni az eredmény. Hosszabbítunk! Megbeszéltem a bíróval, hogy döntetlennél hosszabbítsunk. Ilyen még úgysem volt! — Misi, mennyit játszanak még ezek a derék fiúk? — Kétszer 10 percet. Remélem, megszületik a döntő gól, mert a bécsi Morgen című újság szerkesztője csak 1 serleget adott, a győztesnek. Na meg 11 aranyérmet! 90
