Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)

Ferencvárosi emlékalbum

— Bíró úr! Folytassák mindjárt, mert így is besötétedik a végére.

— Rendben van, Malaky úr! Máris kezdjük. Tehát 2X10 perc!

— Tempó, Franzstadt! Tempó, Frádi! Tempó, Frádi!

— Nézd, elnök úr! Ez aztán a publikum! Kiáltsunk mi is velük együtt, hiszen ez nem mindennapi meccs.

* * *

„Amit azután a 90 perc után az FTC mutatott, az a tűz és lelkesedés, az a párját ritkító energia és ambíció, amellyel végigküzdötte a kétszer tíz percet, feltétlenül érdemessé tette a magyar bajnokcsapatot a győzelemre. Szinte félelmetes volt a szédületes iramban végigjátszott húsz perc. Az FTC tehát a bécsieknek is bemutatta a híressé vált finisét, s a végén megsemmisítő fölénnyel (6-4) söpörte el a bécsi csapatot.” (Idézet a Sport-Világból)

— Figyeld, Misi! Micsoda ünneplés! Nézd a mi drága barátainkat, a derék franzstadti embereket. Hogy ünnepelnek! Ilyent még nem láttam! 3000 gyufaszál lobbant díszfényt az FTC-nek! Micsoda győzelem, micsoda ünneplés... Ünnepük a mi csapatunkat, az Üllői úti otthonunkat, ünnepük az FTC-t! Érdemes volt létrehoznunk ezt a nagyszerű zöld-fehér családot, érdemes volt 15 éve elkezdeni — ott, a régi kis pályán, ott, a Soroksári úton ... És már te akkor is ott voltál! Emlékszem, ahogy ott játszottál. És azután miket megszerveztél! Köszönöm neked. Malaky Misi, mert nélküled ez a klub soha nem lett volna azzá, ami a mai diadallal beteljesedett...

♦ * *

Bevallom őszintén, hogy a két „ősfradista” közti beszélgetést csak elképzeltem — de úgy érzem, megtörténhetett. Nagy diadal volt az az 1914-es FTC—Rapid mérkőzés, mintegy betetőzése az első ferencvárosi „aranycsapat” tündöklésének.

De amíg eljutottak idáig, bizony, már sokan pályára léptek az FTC zöld-fehér mezében. Néhány arc a régiek, az „ős- fradisták” közül. .

91