Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)
Ferencvárosi emlékalbum
felegyenesedett, a lelátón felálltak a nézők, úgy tapsoltak. Neki, nekik, a csapatnak. Nos, arra a földre készült ismét, ahol megannyi sikert aratott, ahol a legcsillogóbb érmet kapta, s ahol a labdarúgást szerető sportemberek mérkőzésről mérkőzésre megtanulták a nevét. Mégis elszorult egy kicsit a szíve, amikor belesüppedt az óriásgép karosszékébe. Becsatolta maga előtt a biztonsági övét és hátradőlt. Körülötte csupa vidám, feszültséggel teli arc. Az egészen fiataloké, akik között olyan is volt, aki először ült fel repülőgépre. Nézte őket és hallgatta a motorok dohogását. Kinézett az ablakon az alattuk rohanó betonra. Amikor a pilóta felemelte a gép orrát, ismét nekitámasztotta fejét az ülés támlájának. Ez volt hát a búcsú útja. Mint labdarúgó, mint aktív játékos most utazik utoljára portyára. Mielőtt elindultak bejelentette: szögre akasztja a bőrszeges cipőt. * Aztán amikor hazajöttek, és szerelést hoztak az edzéshez, labda nélkül ballagott a többiek után. Csak egy síp volt nála. Mert Novák Dezső, a kiváló hátvéd, a kétszeres olimpiai bajnok és világválogatott labdarúgó már nem gyakorlatozott együtt a fiúkkal. Távolabb állt tőlük . .. Csanádi Ferenc vezető edző oldalán. Mint — segédedző. He Dezső már segédedző volt, amikor a kltibházban egy este a névnapját tartottuk. Még élt szegény Varga Pali bácsi, a klub évtizedeken át köztiszteletnek örvendő pénztárosa, az ő kis szobájában tartottuk meg az összejövetelt. Csak néhányan voltunk, így mi sem természetesebb, hogy nagyon bensőséges kis névnap kerekedett. Dezső sorra kapta az ajándékokat, végül én is előálltam. — - Dezsőkém! Névnapodon ezzel a pezsgővel és az általam írt kis versikével köszöntelek. Ha megengeded. felolvasom: 205
