Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)

Ferencvárosi emlékalbum

A dobogó legmagasabb fokán

A labda pattant s süvített, az ellenfél gyötört s dühített. Küzdöttem. — játszottam, játszottam — küzdöttem.

A cél előttem lebegett, szinte hallottam nevemet s utána a szót „olimpiai bajnok” ezért kell hát küzdenem, hajtok! Megállás nincs, csak előre s hálásan gondolok a rohanó

időre;

márcsak három, kettő, egy Vége! s

győzelmi tánccal ugróm az égbe! A dobogó legmagasabb fokán

állok

Nemzetem zászlaja

győzedelmesen lobog a Himnusz alatt könnyem csorog. Elértem hát e szent boldogságot, láthatom az olimpiai

mennyországot.

Tovarohantak a rózsaszín évek

de én az vagyok,

aki azon a csodálatos napon

voltam,

hiszen a nagy címért

megdolgoztam. Rangom: „olimpiai bajnok!"

— Ez lesz, míg élek, s ugyanez, ha meghalok!

Szédülök

Lát a világ s látom a világot, Elérzékenyülök.

206