Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)

Ferencvárosi emlékalbum

kelt több híres meccs állítólagos labdája, továbbá sok egyéb furcsaság.

Rákosi mellett Novák, Gro- sics és Mészöly is tagja volt ennek az öregfiúk Eúrópa- válogatottnak. Valamennyien sikert arattak, de a kis gólszerző magyar fiú, Rákosi különösen sok gratulációt kapott. Ott is azt a csupa szív játékot mutatta be, mint egész pályafutása során anynyiszor. Rákosi a maga nemében nagy egyéniség volt. Egy név különösen illik rá, az, hogy szívember. S az ilyen sportembereket mindig szeretik a szurkolók.

1975-ben három játékosunknak volt egyszerre a búcsúmérkőzése. Rákosi, Novák és Albert tapsviharban hagyta el az Üllői úti pályát. Novák Dezsőt ma is megtapsolhatják — az edzői kispadon.

1973

Novák a japán portyára kicsit szomorúan készülődött. Pedig csodálatosan szép országba indult. Oda, ahová nagyon szép

NOVÁK DEZSŐ

emlékek kötötték. Remek mérkőzéseket játszott a Felkelő Nap országában 9 évvel korábban. Különösen az utolsó volt gyönyörű és nagyon izgalmas. A játékvezetői sípszót pedig felejthetetlen percek követték. Győztek, s aztán se vége, se hossza az ölelésnek. Ki tudná megmondani, hányán borultak azon a délutánon a nyakába, veregették meg a vállát. Aztán, amikor szólították a csapatot, odamentek a dobogóhoz, ö állt fel elsőnek rá, aztán mélyen meghajolt, hogy dr. Csanádi Árpád, a NOB tagja — a régi fradista — a nyakába tudja akasztani az érmet. Az olimpiai aranyérmet! Amikor

204