Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)

Ferencvárosi emlékalbum

— Dalnoki Jenő beszélt a zászlóról. A zászlóhoz való hűségről. Én azt hiszem, hogy sokan vannak, akiknek nincs zászlójuk, tehát nincs mihez hűségesnek

lenni. Dalnokiról példát lehet venni. Igaz, először is a zászlót kell megtalálni, s ha megvan az igazi zászló, akkor hűségesnek kell lenni.

SZŰCS LAJOS

zűcs Lajos 1966-tól 1969- | ig volt a Ferencváros játékosa. Jó időszakot választott: minden idők egyik legjobb ferencvárosi „aranycsapatában” rúghatta a labdát. De rúgta is! A csapat egyik legjobbja volt. Két bajnoki aranyérem, VVK- (ma UEFA Kupa) ezüstérem, olimpiai bajnokság Mexikóban, majd világválogatottság Rióban! Másnak egy egész élet alatt sem adatik meg ennyi nagyszerű eredmény.

— Ha most, 13 esztendő távlatából visszagondolok az

1967-es aranycsapatra, talán szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy annál egységesebb, stílusosabb együttes kevés volt. Örömet jelentett abban a csapatban játszani. S amennyire szép volt az az időszak, annyira fájó a két évvel későbbi széthullás. Hiszen akkor a korábbi jóbarátok fordultak szembe egymással, s elkezdték keresni a szavak mögötti hátsó gondolatokat. Márpedig ez egy csapat széthullásának biztos jele. Nem tudtam ilyen légkörben élni. Ezért hagytam el 1969 végén a Fradit és jelentkeztem a Bp. Honvédnál. Nem „vagyonszerzés” miatt vetettem le a ferencvárosi mezt. Nagyon fájó napok voltak azok . . .

Akkor ez nagy viharokat kiváltó klubcsere volt, sok ferencvárosi kebelből sza201