Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)

Ferencvárosi emlékalbum

kadt ki ezzel Szűcs Lajos ne­ve. És milyen érdekes az élet? Újabb évtized után ismét zöld-fehér mez feszül Szűcs Lajos testén. Igaz, ez már „csak” pályaedzői szerelés ... Eleinte furcsa volt a gondo­lat, hogy az a Szűcs Lajos edzi a mai ferencvárosi fia­talokat, aki néhány éve még a Honvéd játékosaként meg­csókolta a Népstadion füvét, amikor gólt rúgott — a Fra­dinak. De hát ez is hozzátar­tozik egyes pályafutások ka­nyargós útjához. A szurkolók pedig dicséretes módon kul­turáltan vették tudomásul a klub érdekeit. Szeretettel fo­gadták Lajost. Ami pedig kétségtelen: ma Novák Dezső segítőjeként Szűcs Lajos legalább olyan lelkesen „tüzeli” a fiatalokat, mint a hatvanas évek Ferenc­városának játékosaként tette. Akkor aranyérmek szület­tek ... Kis ember, nagy kedvenc. A Fradi ősök szíve és mun­kabírása űzte, hajtotta a pá­lyán. A közönség pedig mér­kőzésről mérkőzésre tapsolta Rákosi Gyulát. mongol arcú, furfangos ____1 lábú, kínai szemű Ül­lői úti fiú, a Rákosi gyerek tizenháromesztendős volt akkor, amikor 1952 nyarán H elsinkiben a stadion főár­bocára felkúszott a magyar zászló. — 13 esztendős voltam és minden vágyam az volt, hogy az olimpiai siker után labdaszedő gyerek legyek az egyik Üllői úti mérkőzésen. Száger Misi bácsi beosztott labdasze­dőnek. Az Egressy útról azonban későn érkeztem, már kifutottak a pályára a labdaszedők is. Ott, az Üllői úti pályán, a kerítés­nek dőlve zokogtam, hogy 202

Next

/
Thumbnails
Contents