Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)

Ferencvárosi emlékalbum

felderíteni, kedvet adni a jövőhöz. S amit az elharapott mondat sejtetett, a legrosz- szabra engedett következtetni. Most be is következett. Amit nem tudott itthon megtenni, mert az otthon védőszárnyai óvták, megtette idegenben. Ott senki nem állt mellette.”

Vándor Kálmán ezeket a megható szép sorokat akkor írta, amikor Barcelonából megérkezett a szomorú hír: Kocsis Sándor 1979. július 23-án a Quiron-klinika negyedik emeletéről a mélybe vetette magát.

Halála itthon és Spanyol- országban egyaránt nagy megdöbbenést keltett. Koporsóját barcelonai játékostársai, Kubala, Ramallets, Rodri és a többiek vitték a sírhoz.

Spanyol földben nyugszik, de magyar szívekben él Kocsis Sándor emléke. Kevesen tudják, hogy a Fradi-pályán emlékére 1 perces gyászszünetet is tartottunk. 1979 augusztusában az Üllői úti pálya lelátóján volt a szurkolói ankét. Mészáros József szakosztályelnök első mondatai ezek voltak:

— Kedves szurkolók! Mindenekelőtt emlékezzünk egy régi fradistára, a közelmúltban elhunyt Kocsis Sándorra. Kérem, állva tisztelegjünk emlékének.

Közel 500 fradista állt némán és emlékezett Kocsis Sanyira, aki valamikor régen erről a pályáról indult a világhírnév felé ...

Meggátólhatatlan győzni- akarás, mindent elsöprő lendület és keménység a balhát- védposzton. Igen, eltalálták, Dalnoki Jenőről van szó.

198