Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)

Ferencvárosi emlékalbum

nára”, a dél-amerikai tú­rára. Színes emlékeim is maradtak erről a felejt­hetetlen útról. Az egyik kinn élő magyar gyönyö­rű lepkeszárnyakból egye­sületi emblémákat, ame­rikai tájképeket készített és keretbe rakta. Ma is tartják ragyogó, egzoti­kus színeiket. Igaz, nekem a zöld-fehér ma is a leg­szebb szín ... Régen esett szó csatárok­ról. Most két nagyszerű bal­szélső nevét „konferáljuk” be. Következik: Kemény Ti­bor és Gyetvai László. KEMÉNY TIBOR O izenöt esztendős volt, amikor először öltötte fel a zöld-fehér mezt. Akko­riban ez nagy eseményt je­lentett egy kisdiák életében. Ma erre így emlékszik visz- sza a hófehér hajú Kemény Tibor: — Az egyik tanárom kivitt az Üllői úti pályára. Rövid ideig játszottam Izsák Zsazsa bácsi előtt, aki úgy döntött, hogy leigazolnak az FTC-hez. Ne­héz szavakba önteni, hogy mit jelentett számomra. Be­kerültem a bajnokságot nyert FTC amatőr csapatába, majd elérkezett a nagy nap: leszer­ződtem a Ferencváros profi csapatához. Gólok, sikerek, válogatott­ság, játékostársak és szurko­lók szeretete. Lám, így egy mondatba mily tömören be­lefér évek munkája^ évek eredménye. Csak éppen vég­hezvinni, az bizony már ne­hezebb volt. Kemény Tibor megtette. Ma, galambősz haj­jal is büszkén emlegeti a régi nagy meccseket, a hajdani 183

Next

/
Thumbnails
Contents