Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)

Ferencvárosi emlékalbum

KK-sikereket. Még az egykori öregfiúk mérkőzések is kellemes emlékként élnek benne. De azután már onnan is „kiöregedett” . ..

— Ha hívnak az FTC-klub- házba, minden rendű és rangú eseményre szívesen jövök. Jó a régi barátok és a lelkes mai fiatalok között egy-két órát eltölteni.

Hívtuk. Amikor az FTC 1000. nemzetközi mérkőzését játszotta a Zbrojovka Brno

ellen — őt, az egykori balszélsőt is hívtuk. Ismét zöldfehér mezt kapott és cserébe érte csak egy kezdőrúgást kértünk. Tízezrek örömére a pályán ismét megjelent Kemény Tibor. Tibi bácsi, még nagyon sokszor és sokáig várjuk ...

Kemény után Gyetvai kapta a 11-es mezt. Igaz, akkor még nem számozták a jut- balltrikókat . . .

ki a „Ferencváros üdvöskéje” címet. Főerényei a gyorsaság és a lövőkészség. Szeret futballozni, éppen ezért nála nincs elveszett labda.

GYETVAI LÁSZLÓ

Vércse módra megy rá mindenre. Szeret kapura lőni, de ezt nem viszi önzésig. Egyszer már bejátszotta magát a Ferencvárosba, de kiderült, hogy a jobb lába egészen „süket”, ezért ismét visszakerült a tartaléksorba. Féléven át gyakorolta szorgalmasan a jobblábas lövést. . . Gyetvaitól ritkán látni cselezést, inkább lendületével, gyorsaságával próbálja faképnél hagyni hátvédjét. S bizony, a lendületes játékost leszerelni mindig nagyobb feladat, mint a cselezgetőt.” (Nemzeti Sport, 1938.)

1938-ban már biztos helye volt az „egyben” s a heti 30 pengős fizetése negyven184