Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)

Ferencvárosi emlékalbum

sok jó focista között hol ját­szott, hol nem. A csapatba kerülése a dél-amerikai túrá­nak köszönhető. „Mari néni” sérülése után került sor a já­tékára. A nagy feladatok jó hatással voltak teljesítmé­nyére — „felhozták”. PAPP LÁSZLÓ — Emlékszem, a Sáo Bauló-i mérkőzés után a legjobba­kat Bródy Sándor, a régi fradista megajándékozta. Sokáig őriztem azt a nyakkendőt, amit akkor kitüntetésül kaptam. Ter­mészetesen a legszebb emlék az Uruguay elleni ' siker. Rendkívül meglepte őket a bátor támadójáté­kunk, kezdés után szinte lesöpörtük híres ellenfe­lünket. Játékostársaimról elmondhatom, hogy nagy­szerű éveket töltöttünk együtt. A jó barátság, a kitűnő szellem és a becsü­letes munka a szó nemes értelmében nagy profi csapattá kovácsolt ben­nünket. Szerettünk együtt lenni nemcsak a pályán, hanem a magánéletben is. Nekem a legjobb barátom Hungler Jancsi volt, ba­rátságunk a sírig tartott. Edzőimet is nagyon sze­rettem. Potya bácsi szigo­rú, de nagyon jó edző volt. Később pedig Blum Zoli olyan érzelmi ráha­tással rendelkezett, hogy a pályára lépő csapat törni- zúzni tudott a Ferencvá­rosért. Jó visszaemlékezni a szép évekre, és a „koro­182

Next

/
Thumbnails
Contents