Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)

Ferencvárosi emlékalbum

A Fradi-pályán nevelkedett, s már az ifjúsági csapatban kitűnt bombaerős lövéseivel, halálbiztosan értékesített tizenegyeseivel. Amikor legkedvesebb emlékeiről kérdezősködtem, nem véletlenül kezdte így:

— Az egyik FTC—MTK mérkőzésen a Népstadionban úgy 30—35 méterről lőttem egy olyan gólt, hogy a labda a hálótartó

SZŐKE ISTVÁN

vas és a háló közé szorult. Szegény Lanczkor alig tudta kiszedni a labdát. .. Nagyon kellemes emlékem fűződik a Megyeri úti pályához is.

Egy FTC—Ü. Dózsa MNK-mérkőzésen — ahol 6-3-ra győztünk — négy gólt sikerült bevágnom Szentmihályi kapujába! Nagyon boldog voltam, mint ahogy az 1972-es Magyarország—Románia válogatott mérkőzésen is. Az EB négyes döntőbe jutásért a románokkal a harmadik meccset semleges pályán, Belgrádban játszottuk. A győztes gólt nekem sikerült elérni, így a továbbjutásból döntően kivettem a részem. Természetesen fájó emlékeim is vannak. A legborzasztóbb az, hogy tulajdonképpen úgy ért véget a pályafutásom, hogy nem is volt sportsérülésem. Gyermekkorom óta kifejlődő szemölcseim műtétek és sugárkezelés után any- nyira elsebesedtek, hogy 1974 után szinte sohasem volt egészséges a lábam. Csak hat év múlva, 1980

132