Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)

Ferencvárosi emlékalbum

nyarán forrt be valameny- nyi sebem . . . Korai távo­zásom a Ferencvárosból lelkileg is megviselt, nem így terveztem a búcsút. Sajnos, ezzel a betegség­gel nem tudtam mit kez­deni, így pályafutásom tu­lajdonképpen 27 éves ko­romban véget ért. Azóta nemegyszer forgat­tam kezemben a 75 éves jubileum alkalmából ren­dezett díszközgyűlésen kapott plakettet és a vele járó, aranyozott zöld­fehér kartont, amelyen ez áll: „Szőke István, az FTC örökös bajnoka.” Nagyon boldog vagyok, hogy ezt megkaptam és jóleső érzés minden ferencvárosi vo­natkozású emléktárgyat forgatnom. Nem hiába az Üllői úti pályán nőttem fel... BRANIKOVITS LÁSZLÓ mikor Albert az FTC csapatában sorra aratta sikereit, az ifjúsági csapatban megjelent egy „hasonmás” labdarúgó. A megtévesztően hasonló külső mellett még egy-két mozdulat, cselsorozat is a nagy elődre emlékezte­tett. Az ifjú játékost Brani- kovits Lászlónak hívták. — Nagyon szépen indult a pályafutásom. Egy liver­pooli kupamérkőzés után — ahol a győztes gólt én szereztem — úgy tűnt, nem is lesz soha problé­mám és pályafutásom a Fradiban fejezem be. Saj­nos, eljött az idő, hogy alig-alig szerepelhettem a csapatban. A sportolónak 133

Next

/
Thumbnails
Contents