Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)

Ferencvárosi emlékalbum

cember 6-án éjjel a csoport legtöbb tagját letartóztatták. Potya kiszabadítására több akció is indult — eredmény­telenül. Egy alkalommal, amikor szállították őket egy másik fegyházba, megszök­hetett volna, de nem akarta családját és társait a megtor­lás veszélyének kitenni. Az eredménytelen vallatások után előbb a Gestapo Fő ut­cai börtönébe, majd a Vár­ban levő BM-pincébe került. Itt, a „pokolpincében” töltöt­te utolsó napjait, embertelen szenvedések között. A sza- szadság hajnalán, 1945. feb­ruár 6-án a nyilasok végez­tek vele. Egyesületünk tisztelettel és kegyelettel emlékezik egyik legnagyobb egyénisé­gére. Mártírhalála 30. évfor­dulóján emlékkiállítást ren­deztünk pályafutásáról, munkásságáról. A Kerepesi úti temetőben kapott díszsír­helyére is több alkalommal helyeztünk el zöld-fehér sza­lagos koszorút. Az új stadion falán pedig ott díszeleg a Tóth-Potya István emléktáb­la ... Tóth-Potya István emléké­re Z. Horváth Gyula megha­tóan szép verset írt, amelyet 1980-ban az egyik mérkőzés szünetében tízezrek előtt mondott el. Befejezésül eb­ből a versből két szakaszt idézünk, ezzel zárjuk Tóth- Potyára való emlékezésün­ket. Itt állsz előttem szemedben tiszta fények, tükrét nem törte össze semmi kín, így csak a másokért élők remélnek s hogy nem vagy többé, szörnyű volt a hír. Akkor is nap volt kékfényű tiszta hajnal Már béke bújt a Gellért-hegy mögött most állok a hídon, reám köszönt a nappal, s Te ott vagy, látom milliónyi arcban az emléked őrző túlélők között. 118

Next

/
Thumbnails
Contents