Nagy Béla: Fradisták. Portréalbum 1. (Budapest, 1979)

irodisták

magyar csatár. És erre a jelzőre most 1924-ben is ö a iegérdemesebb. Okos, nyugodt és végtelenül önzetlen játékos.”

.Pataki Mihályt a Széchenyi kávéházbon találjuk. Ha a szerénység szobrát akarnák kőbe forogni, úgy a népszerű Pitykét kellene mintául venni. 32 éves, nőtlen, egy írógépüzlet társtulajdonosa. Komolyság, okosság sugárzik ki szemeiből, s magánéletében éppen olyan tetőtől talpig fair ember, mint a pályán, finom, abszolút durvaságmentes játéka mellett ő a technika, az irányítás, a művészi futball megtestesítője. Ha az egyetemen a futball művészetét tantárgyul iktatnák be, ő lenne o leghivotot- tabb tanára.

Élete legkedvesebb emléke az osztrákok felett aratott stockholmi 3-0-ás győzelem. Ez volt az olimpia vigaszdíjdön- tője. Ezen a mérkőzésen játszotta ki Pataki élete legnagyobb formáját és Schlosser- rel, Bodnárral együtt ők hárman osztoztak meg a gólokon. Mérkőzés után a kis magyar expedíció lélekben ösz- szeforrva örömkönnyek közt, diadalmámorban önkéntelenül még a pályán zendített rá a magyar Himnuszra." (Nemzeti Sport - 1925)

,,Pataki ismert sárga trikójában edzésre megjelenik a pályán. Valaha ruganyosabb volt a mozgása, fürgébb a lépte, de a szeme tüze most is a régi Pitykéé. Jobbal, ballal emelgeti a labdát, majd le-fel vezeti végig a pólyán. Csendesen, egyedül.

Senki sem jön még, hogy társa legyen. Jöhetnek-e egyáltalán Pityke társai? Bor- bás, Schlosser az egyik oldalon, Koródy, Weisz, Tóth a másikon, Weinber, Bródy, Gorszky, Payer, Rumbold . . . Mind -mind a távolba vesző nevek. Mindegyik viselője a zöld-fehérek legendás dicsőségének egykori részese. Mintha nagyon régen lett volna, mintha minden megfakult volna, elkopott volna azóta, mint a pálya gyepe, mint Pityke trikója. S úgy tűnik fel, amint végig poroszkát a labdával a pályán, hogy az elhagyott elárvult center idézi a régi idők emlékét . . .” (Nemzeti Sport — 1925)

Homarosan elérkezett a búcsú, de csak az aktív játéktól - a Fraditól és a focitól nem! Pataki nagy elméleti tudásával segítette a Ferencváros edzőit, s a háttérből a csapat sikereinek egyik fő irányítója volt. A következőket Blum mondotta Patakiról a 100%-os bajnokság idején:- Ha valakinek nagy érdeme van, akkor az Pataki Mihályé. Hej, de sokan környékezték őt, és biztatták a sikertelenség idején „erélyes cselekedetekre”, hányán adtak neki tanácsot a régi Fradi-szel- lemre való hivatkozással. És amikor Patakit nem tudták befolyásolni játékosok és tréner ellen, akkor kimondták rá is a könyörtelen ítéletet, hogy nem igazi irodista!

De Pataki nem csüggedt el. ű is azon a nézeten volt, hogy a Ferencváros előbb- utóbb magára talál. És ebben is igaza lett . . .” Patakinak abban is igaza volt, hogy egy új, akkor modern reformot sürgetett a magyar labdarúgásban. Ez nevezetesen a WM rendszer volt. Ellenzői is lassan belátták, hogy a 3 hátvédes rendszerrel a Fradi 1940-41-ben sorra sikert aratott, az újítás bevált.

Pataki a Fradinál szinte minden szakmai kérdésben szabadkezet kapott. A klub elnökével, Maillinger Bélával hosszú-hosszú éveken át nagyszerűen megértve dolgoztak, s barátságuk a sírig tartott. Ezt bizonyítja az a levelezés, amelyet távol egymástól, de lelkiekben mégis oly közel hosszú éveken át folytattak. Az igaz barátság szemléltetésére nem lehetne szebb sorokat idézni, mint Pataki és Maillinger levelezéséből néhány részletet.

1953 - szeptember: „Ügy

emlékeztem, hogy mostanra esik a névnapod. Kerestem is a naptárban a Pityke napot, de Mihály napra bukkantam. No, mondok, ha a Mihály = Pityke, akkor a tétel ellenkezőleg is helyes, nevezetesen a Pityke = Mihály, így egyenesbe kerülvén, nem lehet előtted már kérdéses, hogy névnapod alkalmából kereslek fel jókívánságaimmal, illetve, hogy arról beszéljek, amiről a több évtizedes múltunk minden szónál ékesebben szól. Dehát ilyen alkalmakkor a lélek és az érzelem húrjait megszólaltatni kötelesség, az tradicionális szokás. A szokás pedig nagy hatalom, aminek gyakran azok is eleget tesznek, akik hamis húrokat pengetnek.

Pitykém, lapozgass vissza barátságunk történelemkönyvébe, mindent feltüntet az, amit én Neked, Te nekem kívánhatsz, mert abban minden szeretetből fakadt. Jöjj te szép múlt és beszélj helyettem. Mondd el, hogyan tűnt fel a szinte gyermek Pityke az FTC ifi csapatában. Hogyan vált ki nagyszerű képességeivel, szerénységével. Hogyan hódította meg az idősebb klubtársait, hogyan férkőzött szívükbe. Hogyan búcsúztunk tőle a Józsefvárosi pályaudvaron az első világháború alatt, s hogyan vártunk vissza, s mily boldogan zártunk karjainkba. Majd később, mint kiváló értékű vezető, hogyan lett teljesen úrrá közöttünk, nagy- nagy tudásával. Mondd el, múlt — azt a baráti szeretetet, amely a mai napig elmélyült közöttünk. Ezzel a hosszú utat betöltő baráti szeretettel köszönt a TE Bélád.”

1962 - december: „Ami a Ferencváros sikereit illeti, annak kizárólag nekem könyvelt érdemként feltüntetését elhárítom magamtól. A sikerek kialakulásában sok szerencsés körülmény működött közre. Ezek között legelsősorban az, hogy a legkiválóbb szaktanácsadó volt a Ferencváros lelke. Ha esetleg nem emlékeznél a nevére, én megmondom: az FTC sokszoros válogatott centercsatára. Igenis a Te munkásságod volt a Ferencváros és az én szerencsém, illetve a vezetés szerencséje. Boldogan gondolok vissza o harmonikus együttműködésünkre és az így elért sikerek szerezte örömökért én mondok köszönetét neked, Pitykém!'1 1963 — szeptember: „Pitykém, én az FTC-t a második családomnak éreztem és tekintettem. Meggyőződésem, hogy Te ugyanígy voltál vele, mert hiszen az élethivatásodon túl, hozzám hasonlóan. Te is benne és vele éltél és neki szentelted mindenestől egész életedet."- Visszaemlékezéseimmel, régi sportlapok sorainak felidézésével évekig egy beteg öreg jó barátomat tápláltam. Ennek a beteg barátomnak sokat meséltem, regéltem levelekben közös nagy szerelmünkről, a Fradiról, a fociról. 1970 júliusában öreg barátom, a drága Maillinger Béla bácsi elhunyt. Ö 40, én 37 évig szolgáltam egyesületemet, az FTC-t. Szép közös emlékeinket idéztem fel, visz- szaringattam fiatalságának legszebb éveibe, mert ez volt számára a legjobb orvosság, amit orvostól viszont nem kaphatott, csak tőlem! Életét ez évekkel hossza bbítottq meg . ..

*

Az a Pataki adott vigaszt, aki idős napjaira maga is a múlt boldogságáról regélt. A következő sorokat 83 évesen írta egy szurkolónak, aki lakásán egy aláírásért felkereste:

„Ma is őrzöm még fiatal éveimnek legszebb emlékeit. Benned is felismerni véltem e nemes érzelmeket, mikor az FTC-ről és a labdarúgásról beszéltünk. Erősödj, gazdagodj tovább is, a hűséggel velejáró jóleső érzésekkel. Amikor majd megöregszel és magadra fogsz maradni, amikor mór nem csak jövőd, de jelened se lesz már, csupán múltad szép emlékeivel fogsz vigasztalódni, ez hoz majd szürkülő napjaidnak némi kis örömet.”

Úgy érzem, az eddigi sorokból szinte tapintható Pataki egyénisége, s akitől én is nem véletlenül hallottam ezt a mondatot: - Szeretet, barátság, lélek és szív nélkül élni nem lehet!