Nagy Béla: Fradisták. Portréalbum 1. (Budapest, 1979)
PATAKI MIHÁLY |o KB' • in |3 J . :V/ Jm 1 1 Harót János ügyvezető elnök FTC aranyéremmel tünteti ki Pataki Mihályt A sors egyik nagy ajándékának érzem, hogy az ősidők nagy fradistája, ahogy ő magáról mondta a „Vén csatár” — barátságába fogadott. Eveken át rendszeresen találkoztunk, s ezek a találkozások nekem örökké felejthetetlenek lesznek. Nekem adatott meg, hogy Patakiról az utolsó cikket, egy nevezetes esemény kapcsán a Fradi műsorfüzetbe megírjam. 1977 tavaszán még nem gondoltam, hogy ez lesz Pityke bácsi utolsó nyilatkozata. Ebből a cikkből idézem a következő sorokat: Szenvedélyem csak egy volt, ami ma is: a Ferencvárosi Torna Club!- Az Ollói úti pályához ezer szállal kötődtem, itt voltam fiatal, igazgatói engedéllyel játszó kisdiák, itt voltam ünnepelt középcsatár, majd csapatkapitány, itt voltam minden - itt játszódott le szinte az életem. Amikor visszavonultam az aktív játéktól, sportigazgató, szakmai és szellemi irányító kellett - s a drága Maillinger Béla bácsi hívószavának nem lehetett ellenállni, maradtam tovább a zöld-fehér családban. Amatőr sportolóként, vezetőként összesen 37 évet töltöttem szeretett egyesületemben I Minden perc, minden mérkőzés ünnep volt, amit a zöld-fehér mezben tölthettem, de a válogatott találkozók előtti pillanatokra ma is meghatódva emlékezem. Amikor a Himnuszt hallgattuk, mindig könnyeztem . . . Szüleim határtalan hazaszeretetre neveltek, az 1848-as eszmék családunkban szentnek számítottak.- Pityke bácsi szülei rendszeresen kijártak az üllői úti mérkőzésekre?- Tudom, szinte hihetetlen, de apóm egyetlen meccsre sem jött ki, drága édesanyám is mindössze kétszer volt kinn az üllői úton, hogy megnézze a fiát. Pedig nagyon büszkék voltak rám, s mindent megadtak a boldogulásomhoz, sportszeretetemet is megértették. Évekig hegedülni is taníttattak. De én már akkor is csak a Fradiért és a fociért rajongtam látásól va- kulásig. Szinte megszállott voltam. Azért, hogy az üllői útra mehessek, hogy játszhassam, mindent megtettem. Egy példa: 1918 őszén ezre- demmel Kecskemétre rendeltek. A jószívű (és valószínűleg fradista) parancsnok azonban minden hétvégére kimenőt adott. Még az akkori borzasztó utazási körülmények ellenére is o Franz- stadtba igyekeztem. Ha máshol nem volt hely, leültem a vonatok lépcsőjére, vagy felmásztam a vagonok tetejére, de utaztam, hogy időre hazaérjek, haza az üllői útra .., * * * Az FTC 1000. üllői úti mérkőzésén egy olyan sportember is helyet foglal a lelátón, aki már 66 évvel ezelőtt, az üllői úti pályaavatón is ott volt: Pataki Mihály! Pataki, az FTC nagy öregje, a legendás „Vén csatár" ... Pataki Mihály az 1000. mérkőzésre kijött az üllői útra. A találkozó előtt Harót János tűzte fel az idős sportember kabátjára az FTC aranyjelvényét. Könnyezve, csendesen csak ennyit mondott: - Köszönöm elnök úr! Azután együtt végignéztük a mérkőzést, majd elbúcsúztunk. Akkor még nem tudtam, hogy örökre . .. többé már nem jöhetett az üllői útra! Pityke bácsi 1927 novemberében vonult vissza a játéktól, s pontosan 50 évvel később életútjának is végére ért a vén csatár. A temetésen egyesületünk nevében búcsúztam a legendás ősfra- distától. A szavak, a könnyek azonban már mit sem jelentettek. Hideg és rideg volt minden, csak egy zöld-fehér szalagos koszorú mutatta, hogy egy igaz fradistától búcsúzunk. Azóta is fülembe csengenek utolsó hozzám intézett szavai: - Jóban, rosszban örökké támogassátok és szeressétek a zöld-fehér színeket, szeressétek a drága FTC-t! Szeretjük, mint ahogy téged, drága Pityke bácsi szerettünk és emlékünkben megőrizzük a Ferencvárosi Torna Club örökös bajnokát, Pataki Mihályt - a centercsatárt.
