Nagy Béla: Fradisták. Portréalbum 1. (Budapest, 1979)

OLÁH ALADÁR ORDÓDY BÉLA PAYER IMRE PALCSEK ANTAL TAKI MIHÁLY Payer Imre HÁTVÉD (1889-?) Első mérkőzése: 1910. április 4. Millenáris: DEC Prága— FTC 4-2. Első bajnoki mérkőzése: 1910. április 17. Millenáris: FTC- TTC 2-1. Utolsó mérkőzése: 1919. jú­lius 25. Bécs: MTK-FTC 1-0. Az FTC-ben összesen 166 mérkőzésen szerepelt (90 bajnoki, 51 nemzetközi, 25 hazai dijm. (Góljainak szá­ma: 20 (13 bajnoki, 7 e9Téb). Bajnokcsapat tagja: 1910/11, 1911 12, 1912 13. Kupagyőztes csapat tagja: 1913 (Magyar Kupa). A magyar válogatottban 21 alkalommal szerepelt. Payer volt az FTC első vidék­ről igazolt játékosa. 1910-ben Győrből került az FTC-be és rövid időn belül beváltotta a vezetők és a szurkolók remé­nyeit. Pompás Helyezkedés, átlagon felüli rúgótechnika, jó szerelőkészség volt az eré­nye, ezek tették klasszis hát­véddé. Rumbolddal nagysze­rűen megértették egymást és oz FTC hátvédpárja hamaro­san Európa-szerte nagy hír­névnek örvendett. Az angliai túrán Payer még szerződési ajánlatot is kapott! Az úgy­nevezett békeévek egyik leg­nagyobb magyar hátvédje az előretörések első specialistá­ja volt. Bomboerös szabadrú­gásaitól, tizenegyeseitől, fut­tából lőtt góljaitól rettegtek a kapusok. A Nemzeti Sport­ban 1925-ben igy emlékez­tek rólo: „Az eddig pályán szereplő hátvédek közül ő volt a legnépszerűbb és leg­félelmetesebb. Az általa elrú­gott labda tényleg csak úgy zúgott a levegőben. A tizen­egyeseinél az Isten irgalmaz- ta csak a kapust, hogy ke­resztül nem lőtte a labdával. Érzékeny, finomlelkű, szerény gyerek volt, szeretett sokat beszélni, azért is nevezték ei „dumás embernek’'. A leg- fegyelmezettebb játékosok közé tartozott, éppen ezért nagy feltűnést keltett, amikor 1919-ben összekülönbözött az egyesülete vezetőségével és az FTC-ből kilépett. Egy ideig Bécsben játszott, majd hazajött és a Zuglói AC-ba lépett. Az egyetlen ki­kötése az volt, hogy az FTC ellen nem lép pólyára ..." Pa lesek Antal CSATÁR Első mérkőzése: 1925. június 20. Frankfurt: FTC—Eintracht F. 2-2. Első bajnoki mérkőzése: 1925. augusztus 30. Üllői út: MTK- FTC 4-1. Utolsó mérkőzése: 1926. áp­rilis 5. üllői út: FTC-MTK 0-0. Az FTC-ben összesen 11 mér­kőzésen szerepelt (3 bajnoki, 5 nemzetközi, 3 hazai dijm.}. Góljainak száma: 5 (2 bajno­ki, 3 egyéb). Bajnokcsapat tagja: 1925 26. Pataki Mihály CSATAR (1893-1977) Első mérkőzése: 1910. augusztus 28. Millenáris: FTC-KAOE 3-0. Első bajnoki mérkőzése: 1910. szeptember 11. Millenáris: FTC-NSC 8-3. Utolsó mérkőzése: 1927. ok­tóber 8. Hungária út: Ferenc- vóros-SAND 1-1. Az FTC-ben összesen 364 mérkőzésen szerepelt (185 bajnoki, 124 nemzetközi, 55 hazai díjmérkőzés. Góljainak száma: 254 (113 bajnoki, 141 egyéb). Bajnokcsapat tagja: 1910/11, 1911 12, 1912 13, 1925 26, 1926/27. Kupagyőztes csapat tagja: 1913, 1922, 1927 (Magyar Kupa). A magyar válogatottban 24 alkalommal szerepelt. Potaki Mihály - az ősidők magyar labdarúgásának ki­emelkedő csillaga, az FTC első klasszis középcsatára, vagy ahogy akkor mondták: centercsatára. Pataki 1908- ban a régi soroksári úti FTC-pályán az ifik között kezdte tehetségét bontogatni. Már 16 éves korában beke­rült az első csapatba! A ne­vezetes nap 1910. szeptember 12-én volt, s az FTC az NSC ellen játszotta bajnoki mér­kőzését. Az ifjú csatár bemu­tatkozásáról a Budapesti Hír­lap így írt: „Az FTC csapatában új csil­lagként tűnt fel Pataki cen­tercsatázó, aki szép fair já­tékával, a kapu előtti helyze­tek ügyes kihasználásával Koródy méltó helyettesének bizonyult." Az ifjú „Pityke” 2 góllal mu­tatkozott be, s hamarosan a csapat egyik gólerős játéko­sa, vezéregyénisége lett. A „Pityke” becenevet a II. csa­pat egyik játékosa, Varga Já­nos adta Patakinak, s a jeles csatár bevallása szerint fo­galma sem volt arról, hogy miért pont Pitykének „keresz­telték". A Pityke név 1913 áp­rilisában már az FTC-WSC (6-1) mérkőzés tudósításába is bekerült: „Az FTC csapatában messze kimagaslott Pityke bravúros játéka! Az első félidő 17. percében Pityke lőtte az FTC első gólját, bravúros dribling után gyönyörűen plasszírozott labdával." (Sporthírlap) Volt Patakinak még egy „le­gendás” szokása, sokszor ját­szott fehér cérnakesztyűben. Erről igy vallott: - Csak ak­kor láthattak rajtam kesztyűt, ha hűvös, esős időben ját­szottunk. Védtem ujjaimat, kezeimet, mert hegedülni is nagyon szerettem. Az igazi szerelem azonban a foci, az FTC volt. Sok sikeres ferencvárosi és válogatott mérkőzés ünnepelt hőse volt, s míg a gólokat százszámra rúgta, az egész csatársor já­tékát irányította, alakította. Pályafutása végefelé még mindig csillag, még mindig ürnep volt, amikor a küzdő­térre lépett. Most következ­zék ezekről az 1924-1925-ös évekről egy kis ízelítő — ho­gyan ittak a harminc éven felüli Patakiról: „A régi nagyszerű Pityke újra bekerül a válogatottba, abba a csapatba, melyben annyi sok dicsőséget szerzett már, de amelyben való részvétel alól annyiszor lemondott. Most mintha régi önbizalma visszatért volna. Klubmeccse­in olyan formát árul el állan­dóan, amilyenre nem is igen emlékezünk, örömmel üdvö­zöljük őt a válogatott csa­patban, ahol a helye van! Régi legény, van egy tucat éve, hogy először jelentették ki róla: O legintelligensebb

Next

/
Thumbnails
Contents