Nagy Béla: Fradisták. Portréalbum 1. (Budapest, 1979)
OLÁH ALADÁR ORDÓDY BÉLA PAYER IMRE PALCSEK ANTAL TAKI MIHÁLY Payer Imre HÁTVÉD (1889-?) Első mérkőzése: 1910. április 4. Millenáris: DEC Prága— FTC 4-2. Első bajnoki mérkőzése: 1910. április 17. Millenáris: FTC- TTC 2-1. Utolsó mérkőzése: 1919. július 25. Bécs: MTK-FTC 1-0. Az FTC-ben összesen 166 mérkőzésen szerepelt (90 bajnoki, 51 nemzetközi, 25 hazai dijm. (Góljainak száma: 20 (13 bajnoki, 7 e9Téb). Bajnokcsapat tagja: 1910/11, 1911 12, 1912 13. Kupagyőztes csapat tagja: 1913 (Magyar Kupa). A magyar válogatottban 21 alkalommal szerepelt. Payer volt az FTC első vidékről igazolt játékosa. 1910-ben Győrből került az FTC-be és rövid időn belül beváltotta a vezetők és a szurkolók reményeit. Pompás Helyezkedés, átlagon felüli rúgótechnika, jó szerelőkészség volt az erénye, ezek tették klasszis hátvéddé. Rumbolddal nagyszerűen megértették egymást és oz FTC hátvédpárja hamarosan Európa-szerte nagy hírnévnek örvendett. Az angliai túrán Payer még szerződési ajánlatot is kapott! Az úgynevezett békeévek egyik legnagyobb magyar hátvédje az előretörések első specialistája volt. Bomboerös szabadrúgásaitól, tizenegyeseitől, futtából lőtt góljaitól rettegtek a kapusok. A Nemzeti Sportban 1925-ben igy emlékeztek rólo: „Az eddig pályán szereplő hátvédek közül ő volt a legnépszerűbb és legfélelmetesebb. Az általa elrúgott labda tényleg csak úgy zúgott a levegőben. A tizenegyeseinél az Isten irgalmaz- ta csak a kapust, hogy keresztül nem lőtte a labdával. Érzékeny, finomlelkű, szerény gyerek volt, szeretett sokat beszélni, azért is nevezték ei „dumás embernek’'. A leg- fegyelmezettebb játékosok közé tartozott, éppen ezért nagy feltűnést keltett, amikor 1919-ben összekülönbözött az egyesülete vezetőségével és az FTC-ből kilépett. Egy ideig Bécsben játszott, majd hazajött és a Zuglói AC-ba lépett. Az egyetlen kikötése az volt, hogy az FTC ellen nem lép pólyára ..." Pa lesek Antal CSATÁR Első mérkőzése: 1925. június 20. Frankfurt: FTC—Eintracht F. 2-2. Első bajnoki mérkőzése: 1925. augusztus 30. Üllői út: MTK- FTC 4-1. Utolsó mérkőzése: 1926. április 5. üllői út: FTC-MTK 0-0. Az FTC-ben összesen 11 mérkőzésen szerepelt (3 bajnoki, 5 nemzetközi, 3 hazai dijm.}. Góljainak száma: 5 (2 bajnoki, 3 egyéb). Bajnokcsapat tagja: 1925 26. Pataki Mihály CSATAR (1893-1977) Első mérkőzése: 1910. augusztus 28. Millenáris: FTC-KAOE 3-0. Első bajnoki mérkőzése: 1910. szeptember 11. Millenáris: FTC-NSC 8-3. Utolsó mérkőzése: 1927. október 8. Hungária út: Ferenc- vóros-SAND 1-1. Az FTC-ben összesen 364 mérkőzésen szerepelt (185 bajnoki, 124 nemzetközi, 55 hazai díjmérkőzés. Góljainak száma: 254 (113 bajnoki, 141 egyéb). Bajnokcsapat tagja: 1910/11, 1911 12, 1912 13, 1925 26, 1926/27. Kupagyőztes csapat tagja: 1913, 1922, 1927 (Magyar Kupa). A magyar válogatottban 24 alkalommal szerepelt. Potaki Mihály - az ősidők magyar labdarúgásának kiemelkedő csillaga, az FTC első klasszis középcsatára, vagy ahogy akkor mondták: centercsatára. Pataki 1908- ban a régi soroksári úti FTC-pályán az ifik között kezdte tehetségét bontogatni. Már 16 éves korában bekerült az első csapatba! A nevezetes nap 1910. szeptember 12-én volt, s az FTC az NSC ellen játszotta bajnoki mérkőzését. Az ifjú csatár bemutatkozásáról a Budapesti Hírlap így írt: „Az FTC csapatában új csillagként tűnt fel Pataki centercsatázó, aki szép fair játékával, a kapu előtti helyzetek ügyes kihasználásával Koródy méltó helyettesének bizonyult." Az ifjú „Pityke” 2 góllal mutatkozott be, s hamarosan a csapat egyik gólerős játékosa, vezéregyénisége lett. A „Pityke” becenevet a II. csapat egyik játékosa, Varga János adta Patakinak, s a jeles csatár bevallása szerint fogalma sem volt arról, hogy miért pont Pitykének „keresztelték". A Pityke név 1913 áprilisában már az FTC-WSC (6-1) mérkőzés tudósításába is bekerült: „Az FTC csapatában messze kimagaslott Pityke bravúros játéka! Az első félidő 17. percében Pityke lőtte az FTC első gólját, bravúros dribling után gyönyörűen plasszírozott labdával." (Sporthírlap) Volt Patakinak még egy „legendás” szokása, sokszor játszott fehér cérnakesztyűben. Erről igy vallott: - Csak akkor láthattak rajtam kesztyűt, ha hűvös, esős időben játszottunk. Védtem ujjaimat, kezeimet, mert hegedülni is nagyon szerettem. Az igazi szerelem azonban a foci, az FTC volt. Sok sikeres ferencvárosi és válogatott mérkőzés ünnepelt hőse volt, s míg a gólokat százszámra rúgta, az egész csatársor játékát irányította, alakította. Pályafutása végefelé még mindig csillag, még mindig ürnep volt, amikor a küzdőtérre lépett. Most következzék ezekről az 1924-1925-ös évekről egy kis ízelítő — hogyan ittak a harminc éven felüli Patakiról: „A régi nagyszerű Pityke újra bekerül a válogatottba, abba a csapatba, melyben annyi sok dicsőséget szerzett már, de amelyben való részvétel alól annyiszor lemondott. Most mintha régi önbizalma visszatért volna. Klubmeccsein olyan formát árul el állandóan, amilyenre nem is igen emlékezünk, örömmel üdvözöljük őt a válogatott csapatban, ahol a helye van! Régi legény, van egy tucat éve, hogy először jelentették ki róla: O legintelligensebb
