Nagy Béla: Ezerszer a győzelemért (Budapest, 1975)

kodásunk alatt kikérdeztem a vezetőket és a játékosokat, a következőket tudtam meg. Erős késéssel érkezett Vigoba a Massilia, m$rt négy nappal előbb léket kapott a hajó a nyílt tengeren, és 12 szivattyú dolgozott állandóan, hogy a hajó ne süllyedjen túl mélyen a normális vonal alá. Ez természetesen erősen korlátozta a hajó sebességét. A hangulat jó a fiúk között, csak mindenki nagy fáradságról panaszkodik. Mind magyar újságot kért. szom- júhozzák a hazai híreket. Általános az óhaj, hogy a legrövidebb úton utazzanak haza.

Tóth István, a csapat trénere a következőket mondotta: Óriási missziót teljesített a Ferencváros csapata. Ügy erkölcsi, mint anyagi mérlegében szenzációsan sikerült a túra. Amikor Potya értesült arról, hogy az itthoni közvélemény a csehszlovákok elleni mérkőzésre a ferencvárosi tizenegyet akarja magyar válogatottként pályára küldeni, a következőket mondta: Bármenynyire is megtisztelő ez a terv és bármennyire is vállalnánk a megbízást normális körülmények között, ezúttal szó sem lehet róla. A játékosok mind kifáradtak, a tengeri út rossz volt és az utolsó nap érthetően kellemetlen nyomokat hagyott hátra a játékosok kedélyében is.

(Párizsi telefontudósítás, szeptember 1.)

Pluhár István, a Nemzeti Sport főmunkatársa Győrig elébe utazott a Ferencvárosnak, hogy a fiúk első megnyilatkozásait papírra vesse:

Megjött a Fradi Dél-Amerikából

Megjött, mégpedig teljes létszámmal. Ahogy mindenkor megérkezett a zöld-fehér gárda teljes egészében, bármilyen részét járta is a világnak, bármilyen kecsegtető ajánlatokkal halmozták is el azokat a játékosokat, akik a ferencvárosi zászló alatt immár tengeren innen és tengeren túl olyan hatalmas szolgálatot tettek a magyar sportnak. Amikor a győri pályaudvarra berobog a párizsi gyors, s a kocsira kapaszkodunk, az ablakokból a jól ismert futballista fejek tekingetnek szét boldog mosollyal. Mindenki itt van, aki elindult három hónappal ezelőtt, s mindenki örül, hogy pár óra múlva Budapesten áll meg vele a vonat. A kocsi hamarosan megtelik, hiszen Potya fia, a Takács-testvérek szülei, s még egynéhány ferencvárosi hozzátartozó utazott a csapat elé Győrbe, hogy minél előbb a fiúk nyakába borulhasson. Az egyik csoport el is kerülte a vonatot. A túlbuzgó drukkerek Hegyeshalomig akartak a vonat elé menni, s így elkerülték azt. Ebben a csoportban van Hunglerné is, a csapatkapitány kedves, bájos felesége is, és Jancsi bizony szomorú képet vág a meglepetéshez, amelynek következtében most ő várhatja majd a délutáni gyorsnál feleségét. (A tréfáskedvű ferencvárosi tábor később „nemesi" oklevelet adományozott Hungler feleségének. A kutyabőrre, utalva a kedves esetre, ezt írták: Hegyeshalmi Hungler Já- nosné ... A szerk.)

A vezetőség az étkezőkocsiba szólítja a fiúkat és itt indul meg a beszélgetés. Csupa pirospozsgás, egészséges arc üli körül az asztalokat, csupa erős, pompás futballista alak sorakozik egymás mellett. Egyetlen pillanat elég ahhoz, hogy az ember a legjobb benyomásokat szerezzen a csapatról, a jókedv biztosítéka annak, hogy a csapat szellemében sincs semmi baj. Vidám beszélgetéssel telik az út, amikor a vonat már az összekötő hídon robog. Minden szem a Dunát simogatja — de jó is végre újra látni ezt, mondja Kohut. A gőzös begurul a Keleti üvegteteje alá és éljen harson, virág, kalap, kendő leng, majd dörögve zúg fel ütemesen: Huj, huj, hajrá!

34