Nagy Béla: Ezerszer a győzelemért (Budapest, 1975)
Ezrekre menő tömeg fogadta a Ferencvárost Viszontagságos túrájáról megérkezett a Ferencváros csapata. Áradó szeretettel, tomboló örömmel fogadta híveinek sok ezernyi tábora. Impozáns volt a túracsapat fogadtatása, csak az hatott kínosan, hogy az MLSZ nem találta szükségesnek a részvételt a fogadáson. Mert, ha az MLSZ fel is függesztette a csapat játékjogát, éppen most mutathatta volna meg, hogy ez az intézkedés csak a vezetők vétke miatt történt. Azok a derék fiúk, akik minden vérmes reményen is túl, dicsőséggel hordozták meg Dél-Amerikában a magyar labdarúgás lobogóját, megérdemeltek volna egy jó szót, egy baráti gesztust. A hivatalos fogadtatás hiányát százszorosán pótolta a Ferencváros híveinek tüntető szeretete, a klub vezetősége és a társegyesüieteknek feltűnő nagy számban kivonult gárdája. Végre befut a vonat és hatalmas éljen kiáltás harsog végig a merész ívelésű üvegcsarnok alatt. Itthon vannak a fiúk!! üdvözlések, csókok, örömteli felkiáltások kavarognak a levegőben, majd a B-közép egyik hangadója harsány hangon vezényel éljent Szigetire, Bródyra, Tóth Istvánra és a fiúkra. Zengő kórus visszhangozza az éljent. így megy ez egészen a térségig, ahol szűkre szabott kis körben Gschwindt Ernő, az FTC elnöke szeretteljes szavakkal köszönti a hosszú út vándorait. Potya vezényel háromszoros éljent köszönetül, és ezután autókra száll a játékosok hada. Most már mindenkit a hozzátartozók sajátítanak ki maguknak és röpítik haza a derék fiúkat a meleg otthon felé ... (Nemzeti Sport, szeptember 3.) Utójátékok, visszhangok . . . A Ferencvárosnak hamarosan új feladatokat kellett megoldani. Elkezdődött az 1929—30. évi bajnokság is. A Fradi a sorsolás szerint Miskolcon, az Attila ellen kezdett, s 3:1-es győzelmével a csapat bizonyította is jó formáját. A ferencvárosi szurkolók már nagyon várták, hogy a kedvenceiket végre az üllői úti stadionban is ünnepelhessék. Erre a szeptember 22-i Ferencváros—III. kerület (az eredmény 8:0) mérkőzés alkalmat is adott. „Bevonul a Ferencváros, a figyelem odaszegeződik a zöld-fehér együttesre. Kíváncsian várják, milyen a sereg, amely megjárta az óperenciát? A négy égtáj felé fut a csapat és üdvözli a közönséget. Azután civilek nyomulnak a pályára, félkör, beszédek, virágcsokor, kézszorítás, fényképezés. Utána pedig megindul a futballcsapat nagyszenű manifesztációja, hogy ha netán akadt volna a sorok között kétkedő lelkű néző, hát a legbensőbb érzéseiben fogja meg azt a Ferencváros seregének játéka. Hidegfejű, melegszívű, tökéletes gólgyárosok. A bíró sípjára, mint a gyári üzem, megindították a labdát és hajtották szünet nélkül, másfél órán át. Egyforma tempóban, nem emelkedő és nem csökkenő nyomással nehezedtek a kerületiekre. Pedig nem rosszak azok sem. Csak a ferencvárosiakkal nem lehetett bírni ezúttal. Tökéletes gépezet volt. Alig van kiemelkedő tagja, mert a gyengék elérték a kiválóságokat. Olykor szemfényvesztésnek tetszett a trükk, máskor a labda a humor határait ver- deste fölényesen okos útjában. Pompás ünnepi manifesztáció a futballsport mellett, ez volt a Ferencváros köszöntése a közönséghez." (Sporthírlap, szeptember 23.) 35
