Nagy Béla: Ezerszer a győzelemért (Budapest, 1975)

pián második helyet kivívó Argentina eilen. Ez a meghívás nemcsak megtisztelő volt, de kötelező is a Ferencváros részére.

Lehet mondani szépséghibája lett volna a nagy túrának, ha a Ferencváros, megjárva a messze Dél-Amerikát, közben nem méri össze erejét Argentínában a nemzeti válogatottal — a legjobb csapattal — hanem mindössze klubcsapatokkal áll ki. Mindenképp örvendetes a Ferencvárosnak ez a vállalkozása, mely akkor is dicsőséges tette lesz a zöld-fehéreknek ha az argentin válogatottal! szemben alul is marad.

(Nemzeti Sport, augusztus 9.)

Argentina—Ferencváros 2:0

augusztus 10. Buenos Aires

A Ferencváros túramérkőzésének lefolyásáról szóló távirati tudósításunk nagyszerű küzdelemről számol be, amelyben a ferencvárosi legénység közel volt ahhoz, hogy világraszóló sikerrel hagyja el a pályát. A játékban egyenrangú volt a Ferencváros, azonban a túra erőltetett menete már mutatkozott és elég volt a második félidőnek két szerencsétlen pillanata, hogy a mérkőzés veszendőbe menjen. Az eredmény azonban minden körülmények között értékes, hiszen otthonában egy világbajnokjelölt válogatottal állott ki a túrájának végét járó magyar klubcsapat. A távirati tudósítás így szól:

Borús, szélviharra hajló időben állottunk ki Argentina válogatottja ellen a szombati mérkőzésre. Negyvenezer ember gyűlt össze a hatalmas szenzációnak ígérkező mérkőzésre. A Ferencváros így állott fel: Amsei — Hungler, Papp — Furmann, Bukovi, Obitz — Táncos, Takács II., Turay, Toldi, Kohut. A mérkőzés végig nagyon izgalmas és bizonytalan kimenetelű volt. A mezőny állandóan hullámzó képet mutatott, egy cseppet sem voltunk hátrányban, sőt a kombinációs játékban némiieg többet mutattunk. A bíró tökéletes pártatlansággal és hozzáértéssel végezte feladatát. Támadásainkban azonban kevés a szerencse, noha keményen dolgozik a csapat. Egy egészen hajszálnyi fölényt érünk el, de vészes biztonsággal működik Argentina válogatottjának védelme. Kormerarány 7:5 a javunkra. Már úgy látszik, hogy ezen a mérkőzésen nem esik gól, amikor a befejezés előtt 11 perccel váratlanul elfog a balszerencse. Amsei eszmélni sem tud egy 20 méteres lövés már befut a hálójába. A Ferencváros egy pillanatra meginog és még egy perc sem telik él, hogy éles fejessel megszülessék a második gól is. Hiába való az erőn felüli küzdelem, a nagy finis, a mérkőzés elveszett. Csapatunk általában kitűnően tartotta magát. De külön kell a csatársorban megemlékezni Turay és Takács, a védelemben Bukovi és Hungler óriási teljesítményéről.

(Sporthírlap, augusztus 12.)

Ferencváros—Racing Club 2:1

augusztus 13. Buenos Aires

A Racing elleni második mérkőzésünket is győzelemmel végeztük be. Az ellenfél ezúttal jobban játszott, mint az első alkalommal, győzelmünk mégsem fejeződött ki a gólarányban. A Ferencváros együttese nagyon szépen dolgozott, biztosan tartotta a mérkőzést azonban túlságosan a szép játékra törekedett és a kombinációkban élte ki magát. Felállításunk ez volt:

30