Nagy Béla: Ezerszer a győzelemért (Budapest, 1975)
Amsel — Hungler, Papp — Furmann Bukovi, Lyka — Rázsó, Takács, Turay, Szedlacsik, Toldi. Lehetőleg pihent játékosokat küldtünk a küzdelemben. Szedlacsik szerepeltetése különösen helyesnek bizonyult, mert Turay mellett az ő nagyvonalú játéka volt a csatársor meglepetése. Az együttesből még Hungler játéka is kiemelkedett. A küzdelem nagyon heves volt, főleg azért, mert a játék borús időben és nagyrésze esőzés közben folyt, ami a talajt még nehezebbé tette. Az első gólt már a 3. percben érte el Turay pompás kapáslövéssel. Az ellenfél a 37. percben egyenlített és mi a félidőben már nem is tudtunk újabb gólt szerezni. De a második félidő 16. percében a kis Takács kiszökése védhe- tetlen, a labdát csak be kellett gurítania 2:1! A bíró most is igazságos hozzáértéssel dolgozott. A közönség és a sajtó állandó ünnepléssel veszi körüt a csapatot. Az utolsó mérkőzés estéjén a szövetség búcsúbankettet adott a tiszteletünkre és azon hatalmas közönség vett részt. A Ferencváros minden tagja díszes emlékplakettet kapott az argentin szövetségtől. A sajtó most összegezi túraeredményeinket és a legnagyobb elragadtatás hangján tárgyalja a Ferencváros szereplését. (Sporthírlap, augusztus 15.) ISMÉT SAO PAULO A Ferencváros túrája váratlanul meghosszabbodott. A keddi győzelem után, amelyet a Racing Club ellen aratott a zöld-fehér csapat és amely meccset már az MLSZ tiltó távirata ellenére játszott le a csapat, mindenki úgy gondolta — a Ferencváros túravezetőségének távirata is úgy jelezte —, hogy a csapat hajóra száll és elindul hazafelé. Ehelyett vasárnap hajnalban távirat érkezett szerkesztőségünkhöz és ebben a táviratban a vezetőség jelenti, hogy Buenos Airesből visszautazott túrájának első állomására, Sao Pauloba, ahol a Sao Paulo állam válogatottjával vasárnap megmérkőzik. Amint ismeretes, ez ellen a csapat ellen kezdte meg a Ferencváros dicsőséges dél-amerikai túráját, amikor a brazil államok legkiválóbbját győzte le 2:1 arányban. (Nemzeti Sport, augusztus 17.) Sao Paulo—Ferencváros 2:1 augusztus 17., Sao Paulo A következő csapattal álltunk fel utolsó mérkőzésünkre: Amsei — Hungler, Papp — Furmann, Bukovi, Lyka — Rázsó, Takács II., Turay, Toldi, Szedlacsik. Húszezer néző jött ki a nagy hőségben lejátszott mérkőzésre. A válogatott nagy revánskedvvel feküdt a küzdelembe és már a tizedik percben gólt ért el. A mi játékunk nem tudott eredményes lenni, pedig a mezőnyben sokat voltunk frontban. A 37. perc újra eredményt hoz az ellenfélnek, míg öt perc múlva szabályos gólunkat nem adja meg a bíró. A második félidőben Bukovi nem játszott, Turay centerhalfolt, míg centerben Kovács szerepelt. Turaynak lleszakadt egyik cipője a küzdelem hevében és az egész félidőt egy cipőben harcolta végig. Mégis frontban tudta tartani a csatársort szédületes játékával, rettenthetetlenségével. Takács II. a 21. percben húsz méterről remek gólt llőtt. Hiába volt ezután a nagy fölény. 31
