Nagy Béla: Ezerszer a győzelemért (Budapest, 1975)

kunkról és a lapok mind a legjobb kritikát írják rólunk. A szövetség és az egyesületek testületileg búcsúztattak az indulásnál. Útunk jó volt, mindenki egészséges. Holnap a Racing Club ellen áll ki csapatunk.

Ferencváros—Racing Club 2:1

augusztus 5. Buenos Aires

Óriási iramban kellett megküzdenünk ezért a győzelmünkért. A Ferencvárosnak utolsó csepp vérével kellett megverekednie és erején felül küzdött. A játékosok holtfáradtan hagyták el a pályát, ahol a csapat életének egyik legjobb játékát nyújtotta. A túrának kiemelkedően legragyogább napját teljesítette az együttes. Nem volt a Ferencvárosnak egyetlen gyenge pontja. Egészen rendkívüli teljesítményt nyújtottak azonban öten. A védelemben Amsei a legragyogóbb formában dolgozott, Hungler talán életének legszebb teljesítményét adta. Bukovi óriási formában játszott ismét, de remek volt Furmann is. A csatársorban Takács II. és Turay játéka teljes fényében érvényesült. A csapatban Lyka és Táncos átkerült a baloldalra, amire a többiek pihentetése miatt volt szükség. Megállták a helyüket itt is. Az összeállítás ez volt: Amsei — Hungler, Papp — Furmann, Bukovi, Lyka — Rázsó, Takács II., Turay, Toldi, Táncos.

A pályát csodás gyep fedi, amin a Ferencváros kombinációs játéka gyönyörűen kifejlődött. Az ellenfél azonban nagyszerűen fel volt tüzelve, amit mutat a 7:6 kornerarány is. Kár, hogy a szép győzelmüket egy tizenegyes elrontotta. A mérkőzést angol bíró vezette, tökéletes, páratlan gentleman. A gólok így estek: a 17. percben belső összjáték után Turay hatalmas lövése szerzi meg a vezetést. A 38. percben Rázsó ismételt komért erőszakol ki, a másodikból ismét Turay jut lövéshez és védhetetlen gólt szerez. A második félidőben is egyenlő ellenfelek küzdöttek. A 18. percben Lyka hibázik s a tizenegyest belövik. 2:1 marad a végeredmény.

(Sporthírlap, augusztus 8.)

A FERENCVÁROS HOLNAP IS JÁTSZANI FOG

Az alábbiakban legújabb kábdjelentésünket fogjuk ismertetni olvasóinkkal. Ezt a jelentést a Ferencváros túravezetősége küldötte hozzánk. Ez a távirat arról szól — amit nagyon is gyanított a magyar futballközönség, hogy a Ferencvárost nem engedik el Argentinából, s ki kell most már állnia a nemzeti válogatott ellen is. Érdekes volt a Ferencváros helyzete. Tudvalevő, hogy Argentínában a szövetség már jó pár esztendeje olyan határozatot hozott, hogy minden túrázó külföldi csapat először a nemzeti válogatott ellen köteles kiállni. További meccseit csak úgy kötheti le, ha a válogatott ellen bebizonyítja, hogy tud és érdemes a további szereplésre. Egyedül a Ferencvárosnál tekintettek el ettől, mert ezt a csapatot olyan hírnév előzte meg, mely biztosította azt, hogy valóban nagy csapat érkezik hozzájuk, melytől lehet tanulni, s melyhez való összehasonlítás szükséges és érdekes. Mikor azután két előkelő szerepet játszó klubcsapatunk is kikapott a Ferencvárostól, megmozdult az egész argentin futballvilág, s követelte, kényszerítette a Ferencvárost, álljon ki a nemzeti válogatott ellen, az olim29