Nagy Béla: Ezerszer a győzelemért (Budapest, 1975)
húzza le Amsei. 19. perc: Villámgyors támadásunk végén Kohut bomba száll el a kapu mellé. 21. perc: Takács II. húszméteres lövését a kapus bravúrosan védi. 23. perc: Takács II. nyolcméteres bombája a kapufáról pattan vissza. 25. perc: Táncos az egész védelmet faképnél hagyja, de mellé lő. 33. perc: Kohut remek beadást ad, Turay lövése a kapufáról jön ki. Kellemetlenül kezdődik a második félidő. A brazilok iszonyú erővel támadnak. Amsel, Hungler, Papp állandó munkában van, de a védelmi trió hibátlanul működik. A 7. percben azonban nincs orvosság a remek akció ellen, Feitico végijj óriási fejessel küldi hálóba a labdát. Ritkán látott, szép gól volt! A 15. percben kap lábra a csapat. Toldi labdájával Kohut elrohan, élesen centerez és a közönség megdermed, amikor Takács bombája akadálytalanul jut a hálóba. A fölény most már megmarad. A 37. percben Lyka szerel és előre húz. Takácsnak adja a passzot, aki habozás nélkül húsz méterről küldi a sarokba a második gólt. Most már teljes erővel harsog a magyar kolónia. Tapsolnak a brazilok is. Mindenütt ünneplés, lelkesedés és ováció kísért, a győztesnek kijáró tisztelet övezett bennünket. ★ ★ ★ __ . T óth Potya edző túralevelét még azzal lehet kiegészíteni, hogy a 2:1-es győzelem a brazilok 14 éves hazai veretlenségét szakította meg. Még egy érdekesség: ezen a mérkőzésen szerepelt először a később legendássá váló T-betűs csatársor.. . ★ ★ ★ FÁJÓ BÚCSÚ TAKÁCS GÉZÁTÓL Hétfőn ebéd után egy félóra séta következett, majd csomagoltunk. Hamarosan útra készen állottunk, s ekkor került sor útunk eddigi legkeservesebb pillanataira. Gézától, az örökké vidám, kedves Mari nénitől kellett néhány napra elbúcsúznunk, mert sérülése következtében lába megdagadt, s most nem tarthatott velünk. Valószínűleg két—három nap múlva utazik utánunk Rióba. Útunk nagyon rossz volt. A legviharosabb tengeren sem dobálja úgy az embert a hajó, mint ahogy a vonat dobált bennünket. Hálókocsiban utaztunk ugyan, de aludni senki sem tudott. Eléggé fáradtan érkeztünk meg tehát Rióba. ELSŐ BENYOMÁSOK A TÚRA MÁSODIK ÁLLOMÁSÁN A riói pályaudvaron senki sem várt reánk. A korábbi fényes fogadtatások és állandó ünneplés után bizonyos kiábrándultsággal szállottunk ki a vonatból. A túrán úgy van az ember, hogy a folytonos ünneplésbe hamarosan belefárad és csend, nyugalom után vágyik. Ha azonban ilyen utazás után csak a pályaudvar ridegsége köszönti, akkor azonnal csüggedés akar tanyát ütni a szívében. A mi viilágcsavargó társaságunkon is láttam ennek a jelét, de csak egy pillanatra. Szállásunkra, az Itajuba Hotelbe dirigáltam gyorsan a társaságot. A szálláscsinálás után első dolgunk az volt, hogy a Fluminense vezetőségét kelő
