Nagy Béla: Ezerszer a győzelemért (Budapest, 1975)
önök tapasztalni fogják, hogy milyen nagy a magyar kolónia. Ezt sem ad jók ingyen, de erre már két hónapja spórolunk ... A BRAZIL ALLAM ELNÖKE IS MEGJELENIK A FERENCVÁROS ELSŐ DÉL-AMERIKAI MECSSÉN Pénteken túracsapatunk vezetője, Szigeti Imre a magyar konzulnál tett tisztelgő látogatást, ekkor már kíméltük a fiúkat, akiknek programján szombatra semmi sem szerepelt. Teljes nyugalomban készülődnek a holnap délutáni meccsre. A mérkőzés iránti érdeklődés óráról órára nő. Az elővételben eladott jegyek már 40 000 körül járnak, úgy hogy csapatunk oly nagyszámú közönség ólőtt játszik, amilyen előtt még sohasem. A mérkőzés fényét emeli az állam elnökének a meccsen való megjelenése. Számos értékes serleget tűztek ki a meccsre, s a brazilok egyenesen nemzeti ünnepet csináltak a mérkőzésből, s elvárják, hogy csapatuk sikerrel állja meg a helyét a Ferencvárossal szemben. Csapatunknak minden tagja jól érzi magát, senkinek sincs semmiféle baja, mindenki egészséges, s éppen ezért bízunk, hogy az első meccsünkön megálljuk a helyünket. (Távirat — Sao Paulából, június 29-én) Ferencváros—Sao Pauló válogatott 2:1 június 30., Sao Paulo Negyed négy volt, amikor a pályára érkeztünk. A kép grandiózus. Minden hely el van már foglalva és a rendezőség éppen azon van, hogy a kapukat bezárja. A tömeg azonban nem ismer engedélyt, rendeletet, és úgy segít magán, ahogy tud. Elsodor mindent, átvágja a rendőrkordont, betöri a kapukat, s ezrével ugrál be a kiváncsi sereg a kerítésen. Mikorra a mérkőzés megkezdődik, legalább 50 000 koponya veszi körül a pályát. Ezzel a nézőszámmal minden eddigi rekordot megdöntöttünk. öltözőnkbe nem engedünk be egyetlen idegent sem, Egy-két biztató szó, némi utasítás és felsorakozik a kivonuló csapat. Berkessy és Siflis hatalmas brazil lobogót visz elől, mögötte pedig minden játékos kezében kicsiny brazil zászlót lenget a szellő. A tribün elé fut a csapat, a két hatalmas zászlótartó magasra emelve meglengeti a brazil zászlót és felhangzik a háromszoros huj-huj — hajrá! Leírhatatlan ováció fogadja ezt az üdvözlést, mely után a két csapat olyan nagyméretű virágkosarat cserél, amekkorát még életemben nem láttam. A két kapitány sorsol. Nekünk jut a nap elleni oldal és feláll a csapat: Amsei—Takács l„ Hungler—Lyka, Bukovi, Obitz — Táncos, Takács II., Turay, Toldi, Kohut, csere: Papp. Cavaíliro de Vivo, a Palestra elnöke rúgja el a labdát középről, és megindul a játék. Mindjárt látom, hogy a csapatnak nagyon jó napja van. Kitűnően megy a lapos passzjáték. Az iram nagy és roppant élvezetessé teszi a játékot. A jobb akciók így követik egymást: 9. perc: Julio Turayt durván elvágja, a szabadrúgás kapu fölé jut. Kirúgás után Bukovi 30 méterről élesen fölé lő, 14. perc: Táncos nagyszerű beadását Takács II. kapura lövi és a labda a belső lécről pattan ki. Gólt reklamálunk, de a bíró nemet int. 16. perc: Ministrinhot Obitz kornerre szereli. A rúgást bravúrosan 15
