Nagy Béla: Ezerszer a győzelemért (Budapest, 1975)

Visszafelé gyalog sétáltunk át a városon. Délután 5 órakor indultunk tovább Sao Paulo felé, most már vonaton, amely pompás kávé- és banánültetvények között száguldott velünk, s bizony merőben más volt, mint amit odaát Európában megszoktunk. Rövid síkon való robogás után vonatunk kapaszkodni kezdett, hiszen Sao Paulo már 900 méterrel a tenger színe fölött fekszik. Nyolc óra tájban érkeztünk meg, ahol ezrekre menő tömeg várt ránk. Ott volt Sao Paulo minden épkézláb magyarja, s itteni konzulunk magyar ruhába öltözött kisgyerekek élén üdvözölt bennünket. Jó késő volt, mire a magyar expedíció ágyba kerülhetett, s másnap 10 óráig tartott az alvás. Délelőtt a Palestra Italia pályáján megtartottuk az első brazíliai tréninget. Csak egész könnyű mozgást végeztünk, hogy a merevség kijöjjön. Ebéd után a Dél-amerikai Magyar Hírlap szerkesztőségébe voltunk hivatalosak. A brazíliai magyarok ünnepnek tekintik a Ferencváros látogatását és a brazilok is igyekeznek velük együtt ünnepelni. Vasárnap délelőtt autókirándulást tettünk, egy magyar vendéglőben ebédeltünk, délután pedig meccsre mentünk. Leendő ellenfelünket, Sao Paulo válogatottját néztük meg. Amikor kiértünk a pályára, a 35 000 főnyi közönség őrült tapsa köszöntött, s noha még nem is játszottunk, majdnem annyit ünnepeltek, mintha mi lőttük volna a gólokat. Nagyon meglepett, de mit tagadjuk, jól esett, hogy a pályára lépő csapatok rendre odajöttek a mi páholyunkhoz, s úgy üdvözölték a tengerentúlról jött közép-európai csapatot. Estére egyik környékbeli magyar kolónia hívott meg. Itt is ünnepséget rendeztek tiszteletünkre. Egy iskolahelyiségben várt ránk egy csomó magyar ember, s annyian voltunk, hogy a padló nem is bírt el bennünket, egyik fele nagy ropogás közt beszakadt. Lett nagy ijedség, szerencsére a fiúk nem veszítik el egykönnyen a fejüket, gyorsan nekiláttak, kisegítették a szorult helyzetben levőket, s szerencsésen megúszta a dolgot mindenki baj nélkül.

Egy óra hosszat voltunk kint, utána autóinkon visszarobogtunk Sao Paulába, ahol azonnal aludni tértünk. A ma délelőtt szabad volt. A fiúk körülnéztek a városban. Ma délután azonban már komoly tréning lesz.

(Szedlacsik Ferenc túraleveléből — június 24.)

A sok ünneplés, a fogadtatások megmozgatták a brazíliai magyarság apraját nagyját. Voltak azonban olyanok is, akik nem juthattak a Ferencváros közelébe. Az okot a Sao Paulában megjelenő „Üj Világ" június 22-i számában megjelent cikkből tudhatjuk meg:

NYÍLT LEVÉL A FERENCVÁROS FOOTBALL CSAPATÁHOZ

Mint régi ferencvárosi, szükségesnek tartom az alábbiakat kinyilatkoztatni. önök vasárnap este egy ünnepélyen fognak résztvenni. Erről az estélyről mi kilettünk zárva, mert szorgalmas két kezű munkánk még nem gyümölcsözött nekünk annyit, hogy tiszteletünk és szeretetünk nyilvánítását 25 $-os engedélyhez és esetleg frakk kölcsönzési díjának a költségeivel köthessük össze. Szívesen meghoznánk ezt az áldozatot, de minthogy a pénz nálunk a legkevesebb, a szószoros értelemben véve, de annál nagyobb a lelkesedésünk, melyet lesz módjukban tapasztalni. A fenti összeg egy tanulatlan munkásnak 3 napi keresete, a kolónia zömét pedig ezek képezik. Ezt kérjük tisztelettel tekintetbe venni és rólunk alkotandó véleményüket ezen az alapon elbírálni.

Ismételten üdvözöljük Önöket és szereplésükhöz sok szerencsét kívánunk, a mérkőzéseken ott leszünk mindannyian és hangosan fogunk jelt adni, és

14