Nagy Béla: Ezerszer a győzelemért (Budapest, 1975)

hol cukor, hol — só. Hogy ki mit kapott, azt mindenki szigorúan titkolta, hogy minél nagyobb legyen a zri. Csak abból lehetett sejteni valamit, hogy ki milyen ábrázatot vágott a fehér por tlenyelése után. Mindenki azonnal megkapta a „keresztségben" az új nevet is, amit a „plébánia jegyzője” rögtön be is írt a keresztlevélbe. Nem tudtam mindegyik fiú nevét megjegyezni, megmondani senki sem akarta és így csak a következőket adhatom át az utókornak: Siflis — Baléna, Berkessy — Fizitrino, Bukovi — Delfino, Takács Józsi — Tinct, Turay — Calamaro, Kohut — Storione.

A keresztelő után jöttek a tréfás versenyek. Egy bakra fektetett rúd két végére például ráült egy-egy ember, s lassan előre kellett csúszniok, amíg el nem érték egymást. Ekkor mind a kettőnek egy-egy boxlabda-féle dolgot kötöttek a kezére, s azzal kellett egymást leütni a rúdról. Ebben a mókában csak a két kapusunk vett részt, s bizony itt Guli (Siflis) hosszú karjaival kiütötte a helyéből Amsei Nácit.

Ezután lóverseny következett, nagy falovakkal, s a fedélzetre rajzolt mezőnyben kockavetés alapján lehetett előrejutni. Itt is megvoltak az akadályok, amelyeken el lehetett bukni. Ebben majdnem mindegyikünk részt vett, de sikere csak Furmannak volt.

Vacsora után következett a nagy művészi műsor. Blanca Negri spanyol táncosnő nyitotta meg a műsort. Zongoraszám után a bécsi opera két tagja szenzációs ének, illetve táncszámokat adott elő. Az est fénypontja azonban Siflis volt, aki két számmal is szerepelt: Gulliver hegedűszólójával és Melida keleti táncával, s nemcsak mi, de a szépszámú nemzetközi közönség is félholtra kacagta magát. A pezsgő úgy folyt, mint a Dunában a víz. Mindenkire hat üveg jutott, nem sajnálták, de hát itt a tengeren ez az Egyenlítőkeresztelés a legnagyobb ünnep.

Június 17. hétfő

Ma még mindig tart a muri. Délután volt a műsor s'lárgerszáma, a kötélhúzás. A Ferencváros ellen egy vagy 25 főnyi válogatott legénység állt ki, mégis úgy elhúztuk a palikat, hogy majd bel^pottyantak a tengerbe.

Június 18. kedd

Nehéz volt a felkelés és nagyon álmosan ment a tréning. Jót tett utána a fürdés a „strandon” és a masszázs. Az ebéd utáni kis alvás és a könnyű tréning azután egészen helyrehozta a társaságot. Este 10-kor szigorú lefekvés, mert most már közeledünk a dél-amerikai parthoz.

Június 19. szerda

Délelőtt nagy sürgés forgás a fedélzeten, mert ma már partot érünk. Déltájt feltűnik a part és fél 2-kor befutunk a Rio de Janeirói kikötőbe. Motoros csónakok raja veszi körül hajónkat, s egyszerre csak felzúg a parton: Éljen a Fradi!

Lassan megy a kikötés, de végre partra léphetünk, hol ezernyi magyar élén már várt a magyar követ és hatalmas ünneplésben volt részünk.

(Túralevelek, naplójegyzetek alapján)

AZ ELSŐ NAPOK A DEL-AMERIKA! SZÁRAZFÖLDÖN

Csütörtökön, 20-án érkeztünk meg a santosi kikötőbe, aha! — akárcsak Rióban — hatalmas küldöttség várt ránk. Igaz, hogy Rióban a rendelkezésre álló rövid idő alatt autókon meglátogattuk a Fluminense pályát, de ott csak mutogattak nekünk és tréningről semmiféle formában nem lehetett szó.

13