Nagy Béla: Ezerszer a győzelemért (Budapest, 1975)

Hogy rajta nem fog semmi tengeri nyavaja. Este 7 órakor a társaság fel­vonult a szalonba zenét hallgatni, erre pedig a legérdekesebb programpont a mozielőadás következett. A műsor kitűnő, főleg Pappnak tetszik. Hatal­masakat hahotázik, rajta nevet a közönség. Mozi után a harmadik emele­ten, vagyis a legfelső fedélzeten megkezdődött a tréning. Háromnegyed órán át szökdécselés, könnyű futás és gyaloglás váltotta egymást. Levezető moz­gásként a szalonban táncot engedélyezett a vezetőség, de 12 óra tájban a szigorú Potya takaródét fúvatott, s később gondosan átvizsgálta a kajütö- ket, hogy otthon van-e mindenki. Nem volt hiány. Június 10. hétfő. Reggel 8-kor fölkelés. Utána a hajókapitány előtt tisztelgett a Ferenc­város háromszoros húj-húj hajrával, üdvözölve a Giulio Caesaré korlátlan hatalmú urát. A vén tengeri medvének nagyon tetszett a dolog. A délelőtti félórás gyaloglásra délben nagyszerűen esett az ebéd, majd az alvás. 3-tól 5-ig a hajó tornatermében dolgoztak a fiúk, utána érdekes boxmeccset néz­tek végig, amelyet a hajó boxmestere egy Schreiber nevű magyar fiúval ví­vott. Persze nagy diadalüvöltést redeztünk, amikor a magyar fiú győzött. Es­tefelé értük el Gibraltár hegyfokát s átsiklottunk az Atlanti óceánba, amely­nek túlsó vége tíz hosszú nap távolában vár ránk. Június 11. kedd. Ma már nagyon kevesen pusztítják a reggelit. Potya, Bródy és Siflis. Az ebédnél is alig voltunk néhányon. Fél 1-kor próbariadót rendezett a ka­pitány, hogy veszély esetén mindenki tudja, hol vannak a mentőövek és ki­nek melyik csónakba kell beszállni. Június 12. szerda. A tenger elcsendesült és erre megjött a kedve az egész társaságnak. Szigeti elnök vezetésével Bródy, Obitz, Furmann és Bukovi heves römicsatóba kezdett. Bukovinák nagyon megy. Csak a játék így menne majd — mondja elmerengve Obitz. Ebéd után tréning, este tánc volt. Június 13. csütörtök. Reggel fürödtünk a hajó medencéjében, amelyet elneveztünk strandnak. Este meglátogattuk a III. osztályon a magyar kivándorlókat, akik bizony na­gyon össze vannak zsúfolva. Vacsora után a nagyszerű kedélyű Siflis szóló­táncokat mutatott be óriási siker mellett. Június 14. péntek. Már unjuk a vizet, pedig még van egy hét. Ma hozzá még vihart és nagy esőt kaptunk. Mari nénit ki is készítette megint, de Rázsó és Turay is rosszul lettek. Június 15. szombat Mára elállt a vihar, a kedélyek is lecsendesedtek, de azért mindenki szomorú. Négy napja már, hogy hajót sem láttunk . . . Június 16. vasárnap Kezd már nagyon meleg lenni. A reggel 7 órai sorakozón panaszko­dott is nagyon Berkessy „Jegenye". Hja, ma haladunk át az Egyenlítőn . . . Amerikai idő szerint pontosan 13 óra 51 perckor hosszú kürtjei adja tudtunkra, hogy átléptünk az északi földtekéről a délire. Nagy élmény volt az egyenlítői keresztelő ünnepsége. A keresztelőt ün­nepi felvonulás előzte meg jelmezben, azután jött maga az aktus, majd a szórakozások, az ünnepi műsor. A keresztelői szertartást a hajóparancsnok személyesen végezte. Minden keresztölendőnek egy szőnyegre kellett letér­delnie, fejét ezalatt felülről szódavízzel leöntötték, a szájába pedig egy kanál fehér port tettek, s ezt le kellett nyelnie. Később kiderült, hogy a fehér por 12

Next

/
Thumbnails
Contents