Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)

3. Oroszország

népek-nemzetek kulturális különbségeit, hagyományait stb. Amikor már felépült az európai színvonalú Szentpétervár, az Urálon túl még törzsi szervezetben élő és jelentős létszámú népek éltek.

I. Péter manufaktúrák alapításával megindította az iparosodást, megkezdte a mezőgazdaság átszervezését, fellendítette a bányászatot és serkentette a kereskedelmet. Az államszervezet európai normák szerinti kialakításával megteremtette a vidéki és városi közigazgatást, új alapokra helyezte az oktatást, leszámolt mindazzal a régivel (például a nagy szakállú és bő kaftános bojárok hatalmával, a pravoszláv egyháznak a cár feletti gyámkodásával), amit rossznak és haszontalannak tartott. Sokat írtak Péter cár egyéniségéről, könyörtelen természetéről, reformjainak lényegéről, politikai racionalizmusáról, az oroszok ellenállásáról, de tagadhatatlanul érdeme, hogy a korai európai felvilágosodás eszméit képes volt az orosz valóságba meggyökereztetni. Ehhez valóban I. Péter kellett, a könyörtelen és kitartó uralkodó volt, aki külföldön megalapozta az erős orosz állam tekintélyét, eredményeit otthon sem tudták tönkretenni a tehetségtelen tanácsnokok és tehetetlen utódai. I. Péter a pravoszláv egyházat is „megfegyelmezte", 1721-ben eltörölte a pátriárkái méltóságot, magát tette meg az orosz egyház fejének és az egyházi ügyek vezetésére szent szinódust alapított. Az új Oroszország tekintélyét elsősorban a katonai sikerei alapozták meg Európában, de ezzel egyenértékű volt a reformpolitikája is. A megindult átalakítás eredményeként megszilárdult a központosított monarchia, a hatalom osztatlanul a nemesség kezében összpontosult, a hadsereg, az állami közigazgatás szervezetei, a gazdasági és társadalmi élet minden területe a nemesség irányítása alatt maradt. E reformok megerősítették a városi polgárságot, de a parasztság helyzete nem javult.

Az orosz politikai gondolkodók inkább a kortárs európai politikai és tudományos irodalom nyomdokain jártak, csak a század második felében, ami már II. Katalin uralkodására esik, válik erőssé a francia felvilágosodás képviselőinek szellemi befolyása. Inkább a társadalmi hasznosság elvét vallják, ami I. Péter cár tevékenységét is meghatározta. Nemcsak Oroszországban, de más európai államokban is sokan az uralkodóktól várták a társadalom ésszerű átalakítását. Péter cár sokat tett érte, de utódai nem voltak alkalmasak erre, csak II. Katalin vállalta a felvilágosult uralkodó szerepét. Mindent megtett azért, hogy Nyugaton őt tartsák a felvilágosult abszolutizmus legjobb képviselőjének,

96