Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)

3. Oroszország

bár intézkedései mindig magukon viseltek egy sajátos „orosz ízt", a keménységet, egyben az orosz valósághoz való alkalmazkodást, de egészében ez tartotta meg Oroszországot az I. Péter cár által kijelölt úton.

A közegészségügyi reformok kezdetét I. Péternek az orosz birodalmi közigazgatás megszervezésére tett intézkedése jelenti: 1721-ben a cár a hatalmát gyakran befolyásolni akaró bojárok tanácsát szétkergette, helyébe a szenátust helyezte, mint birodalmi tanácsot, amely felügyelte az újjászervezett közigazgatást. Az egyes területeket (gazdaság, kereskedelem, ipar, hadsereg, egészségügy stb.) tanácsok képviselték, ezek elnökei alkották a birodalmi tanácsot. A Szenátus a cárral közösen hozott határozatait az akkor kialakított kormányzóságok felé továbbította, ahol a birodalmi tanács bizottságaihoz hasonló testületek működtek. A Szenátus felügyelte a közigazgatást, az alá- és fölérendelt hivatalok rendszere adta az orosz közigazgatást, a végrehajtás és ellenőrzés rendszerét. A kormányzóságokat Péter még a területi elv alapján alakította ki, amit a hadsereggel ellenőriztetett. Ezt a bevált rendszert finomította az 1770-es években II. Katalin azzal, hogy a kormányzóságokat a lakosság lélekszámúhoz igazította, ezzel eredményesebbé tette az igazgatást és a közteherviselést. Az, hogy a Birodalmi Tanácsban már I. Péter uralkodása alatt is az orvosi ügyeknek is külön bizottsága (kollégiuma) volt, jelképezte az orvosi-egészségügyek fontosságát és a kérdés állami szintre emelését. Az Orvosi Kollégium ekkor és később is inkább külföldi meghívott orvosokból állt, elsősorban németekből, majd a 18. század közepétől több magyar orvos is tagja volt e testületnek.

I. Péter közigazgatással kapcsolatos rendelkezése előtt 1706-ban utasította alattvalóit, hogy városonként gyógyszertárat létesítsenek. 1707-ben tíz helyőrségi kórház felépítését rendelte el, közülük a moszkvait azzal a joggal ruházta fel, hogy a hadsereg részére katonai orvosokat és sebészeket képezhet. Az orvoshiány olyan nagy volt, hogy a 18. század legelejétől az orosz hadseregbe külföldi orvosokat szerződtettek, híressé váltak a német egyetemeken megjelent orosz követek látogatásai, akik tehetséges fiatalokat szerződtettek Oroszországba. I Péter uralkodása kezdetén meghívta Oroszországba Gregorius Carbonarius olasz (Li- pót császár ajánlásával Grazból), Jakob Palarius olasz orvost Bécsből, Johannes ukrajnai német, de Isztambulban született, Páduában végzett orvost, Zakarias Hubst holland, Heinrich Hoffmann német, Benedikt Zoppat olasz orvost Velencéből, Chistoph Becker holland orvost.

97