Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
3. Oroszország
inkább a görög mesterek és jeles orvosok tanításait adták tovább, őrizték kézirataikat, tanításaik leírásait. Már all. századból adatunk van arra, hogy jól képzett sebészek működtek a területen. Egy feljegyzés szerint Szvjatoszlav Jaroszlávics pszkovi nagyherceg nyaki mirigydaganatát 1076-ban sebészi beavatkozással távolították el. Sajnos a sebész nevét nem örökítette meg a krónika. Ugyancsak a 11. századból van bizonyíték más sebészek tevékenységéről is. A „Ruszkaja Pravda" jogi kódex egy szövegrészéből kitűnik, a sebészek az egyházi gyógyítóktól függetlenül működtek, ami hasonló volt a nyugati keresztény gyógyítási gyakorlathoz, ahol szintén elkülönült a véres beavatkozások gyakorlata és az „orvosi praxis". Az előbb idézett munka egyik rendelkezése utal a gyógyítási költségek megtérítésére: „ha valaki egy másik személyt kardjával megsebez, úgy 3 grivna büntetést fizet, ezen felül a megsebesítettnek 1 grivnát tartozik adni és a gyógyítás költségeit is meg kell téríteni." Ez a rendelkezés pedig hivatásos sebész működését feltételezi. A feljegyzések tanúsága szerint 1044-ben Polockban és környékén nagy pestisjárvány dúlt, amelyben Vlagyimir Golicin herceg is meghalt. A legtöbb feljegyzés feketehimlő és pestisjárványokról szólnak. 1230-ban Szmolenszkben négy hétig pusztított, amelyben összesen 32 ezer ember halt meg. A feljegyzések gyakran szóltak a finn szaunához hasonló gőzfürdőkről, amelyek majdnem minden falusi házban megtalálhatók voltak. Ugyancsak gyakran használták a természetes hévizeket, a természetben található gyógyvizeket. Megfigyelhető volt, hogy a gyógyvizek mellett olyan szerzetes kolostorok épültek, amelyek gyógyító munkájukban alkalmazták a hévizek hatásait, főleg reumatikus és ízületi bántalmak kezelésére. A keleti szláv területeken - hasonlóan a nyugat-európai gyógyító kultúrához - a gyógyítás az egyház feladat lett. Olyan szerzetes kolostori központok formálódtak, amelyekben gyógyításra képezték ki a rendtagokat. Ebből a célból szerveződött a 11/12. században Kijevben és Perejaszlavban kolostorkórház. A 13/14. században már Novgorodban, Szmolenszkben és Lwowban városi kórházakat alapítanak, amelyek fenntartását a városi lakosság adóiból és adományaiból biztosították. A városi szabályzat szerint a kórház felügyeletét a pravoszláv egyház gyakorolta, biztosította a gyógyító személyzetet, a sebészt, a betegápolókat is. Ezen kórházak különlegességét az adta, hogy az alkalmazott 88
