Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)

3. Oroszország

1223-ban az egyesített orosz-kun sereg a Kalka mentén súlyos vereséget szenvedett. Ezután a mongolok sorra foglalták el az orosz fejedelemségeket, köztük 1234-ben Moszkvát és 1240-ben Kijevet is. Az orosz fejedelemségek az Arany Horda adófizetői lettek, a nagy kán a Volga menti Sáriban építette fel fővárosát. A nagy kán nem avatkozott be az orosz fejedelemségek belső ügyeibe, csak a rendszertelenül kivetett hatalmas adókat szedette be. Kénye-kedve szerint emelte fejedelmi trónra kedvenceit, nem törődve alkalmasságukkal vagy tehetségtelen- ségükkel. Az egyes orosz fejedelemségek viszonylagos függetlenségére jellemző, hogy Alekszander Nyevszkij nagyfejedelem 1241-ben hadat üzent a svédeknek és a Német Lovagrendnek és legyőzte őket a Néva jegén. Utódai között dúlt a testvérháború, amit a mongolok intrikáikkal gerjesztettek. Egyik késői utóda, I. Iván (1328-1340) Moszkvát tette meg fejedelemsége székhelyéül, felépítette a Kremlt, ide telepítette a kijevi metropolitát is. Hatalmát még a nagy kánnak köszönhette, de unokája, Dimitrij 1380-ban a Don mellett legyőzte a tatárokat, amiért megtisztelték a Donszkij melléknévvel. Később ő is kénytelen volt behódolni a nagy kánnak, mivel ellene lázították testvéreit. Dédunokája

III. Iván (1462-1505) megszabadította Oroszországot a mongol uralom alól (1489), meghódította Kazánt és a gazdag német polgársággal rendelkező Novgorodot.

Az ország önállósága megindította a fejlődést. Miután a törökök 1453-ban elfoglalták Konstantinápolyi, felszámolták a Bizánci Birodalmat, Iván fejedelem önmagát Bizánc örökösének nyilvánította, felvette annak címerét, a kétfejű arany sast és az autokrátor címet, de egyházi vonatkozásban maradt a konstantinápolyi pátriárka főhatósága. Ugyanakkor Iván fejedelem felvette a Nyugattal is a kapcsolatot, onnan ügyes iparosokat, bányászokat és értelmiségieket telepített le Oroszországba. Nemcsak Keletre, hanem a nyugati irányba is terjeszkedni akart, ekkor foglalta el Litvánia egy részét. III. Vaszilij (1505-1533) elfoglalta Szmolenszket, majd fia-IV. (Rettenetes) Iván (1533-1584) már 1547-ben cárnak, azaz császárnak koronáztatta magát. Uralma alatt kezdődött el az Urálon túli területek meghódítása. Asztrahány és Kazány elfoglalásával végleg felszámolta a kunok országát. Sok külföldit hívott országába, az angolok előtt megnyitotta egyetlen tengeri kikötőjét, Arhangelszket. Az orosz cárok közül elsőnek nyíltan törekedett a Balti tengerhez való kijutásra, így akart az európai politikába bekapcsolódni.

84