Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)

2. Lengyelország

az orvosképzést, megkísérelték a megreformált közigazgatáson belül az orvosi-egészségügyi kormányzás formáit kialakítani. Ezzel egy időben intézkedéseket hoztak kórházak, beteggondozó intézmények megszervezésére, amiben nagy szerepet szántak a gyógyító rendeknek és vallási közösségeknek, akik már legalább kétszáz éve foglalkoztak gyógyítással és betegápolással lengyel földön. Az egyetemi reformok megszervezésében jelentős szerepet kaptak Hugo Kollataj és Stanislaw Stasic, a lengyel felvilágosodás nagy egyéniségei.4

Az ország tragikus közegészségügyi állapota a lengyel királyi hadseregre is hatással volt. Michail Bergonzoni (1748-1819) Bolognában végzett orvosdoktor, a pápai nuncius kíséretében lengyel földre érkezett katonaorvos kezdeményezte, hogy Lublinban a hadsereg számára sebészképző tanfolyamot szervezzenek (1790), amit Stanislaw Ágoston király engedélyezett. Ez hasonló volt a bécsi Josephinum Katonaorvosi Akadémiához. Érdekes, hogy Bergonzoni a későbbiekben, mint a hadsereg főorvosa és országos főorvos működött, jelentős szerepe volt a lengyel városokban bevezetett közegészségügyi intézkedések megfogalmazásában. 1806-ban ismét (tábornoki rangban) a franciák mellett harcoló lengyel hadsereg orvos-főszemlélője és főorvosa lett, és nehéz körülmények között újból megszervezte a lengyel hadsereg egészségügyi szolgálatát. A Lengyel Nagyhercegség főorvosaként - német és osztrák minták alapján - jól működő igazgatási formákat alakított ki, nagy hangsúlyt fektetett a varsói egyetem orvosi karának gyors „beindítására". Igen szigorú rendeleteket hozott Varsó közegészségi problémáinak elhárítására, hiszen a lakosság jelentős része különböző betegségekben szenvedett, jelentős volt a nemi betegségek aránya, rossz volt az ivóvíz ellátás, a városi higiénia. A hadsereg orvosait kötelezte a polgári lakosság ellátására, katonakórházat emeltetett, ahol a polgári lakosságot is gyógyították. Ennek a fejlesztéséhez kapcsolódik a Kórházi Szabályzat kiadása, ami megteremtette a gyógyítás feltételeit, bevezette a kórházi osztályok rendszerét, az intézmények pénzügyi fenntartását, és a betegápoló intézményeket elválasztotta a szegényháztól.5

4 Kapronczay Károly: Magyar-lengyel orvosi kapcsolatok. Bp. 1992. 201 p.

5 Szumowski Ulászló: Az orvostudomány története. Bp. 1939. Eggenberger, 286 p.

53