Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
2. Lengyelország
A lengyel királyság a 18. század elejétől a szomszédos hatalmak terjeszkedési törekvéseinek áldozata volt. Oroszország, Poroszország és a Habsburg Birodalom kihasználva a lengyel országgyűlés (szejm) sajátos törvényalkotási gyakorlatát, fokozatosan működésképtelenné tette a jogalkotás köreit, végsőkig legyengítette a királyi hatalmat. A lengyel királyság gazdasági fejlődése megrekedt, pénzügyi válságok követték egymást, a királyi hatalom meggyengült és elszegényedett, a király a szejm és a szomszédos hatalmak „foglya lett". 1772-ben Lengyelországot feldarabolta a porosz királyság, az osztrák és orosz császárság, elcsatolva az ország közel egyharmadát. Az ország élén Stanislaw Ágoston lengyel király állt, aki maga volt a reformok megfogalmazója és szorgalmazója, a Királyi Tanács (1775) pedig a reformok kiindulópontja. Stanislaw Ágoston a királyi hatalma latba vetésével kívánta országa új arcát megformálni. A „minta" itt is Poroszország volt, amely nemcsak kiváló közigazgatást, de a maga korában színvonalas és rendezett közegészségügyet, orvosképzést és iskolarendszert teremtett. A Királyi Tanács alárendeltségében megalakult a Köznevelési Bizottság, amely Európa első felvilágosult művelődési „minisztériumát" jelentette, és tanácsadója az Orvosi Kollégium volt, mint az orvosügyek rendezésének irányítója. A lengyel közegészségügyi állapotok hasonlóak voltak a szomszédos országokban uralkodó helyzethez: orvoshiány, pusztító járványok, gyenge „infrastruktúra", az egészségi ismeretek vonatkozásában elképesztő tudatlanság. Az orvosi felvilágosítás megteremtője Ludwik Perzyna (1742-1812), irgalmas-rendi szerzetes és orvos lett, aki orvosi tárgyú munkái révén egészségügyi felvilágosítást és egészségnevelést végzett. Perzyna munkáival valóságos programot adott a lengyel viszonyok megváltoztatására, hatással volt a korabeli lengyel közvéleményre. Lengyelül és népszerű stílusban írt, tekintélyét még inkább emelete, hogy ebben az időben éppen az irgalmas rend biztosította Lengyelországban a legjobb betegellátást. A lengyel királyság közegészségügyi viszonyai hasonlóak voltak a Habsburg Birodalom és a német államok állapotaihoz: létezett városi közegészségügyi kultúra, orvost és ispotályt tartottak fenn, a szegényügyet együtt „kezelték" a betegellátással. Előnyt jelentett a krakkói egyetemen folyó orvosképzés, még ha az nem is volt igazán magas 2.11 A reformok útján ___________________________________________ 5 4
